Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés céhes formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése
IV. A 18. századi magyarországi sebészképzés cchcs formái, a hazai sebész- és borbélycéhek működése 41 beházasadott egy mester családjába lányának vagy özvegyének elvételével. Ekkor a költségek felét kellett állni, a próba alól azonban nem kaptak felmentést, kivéve Pesten, ahol ez esetben elég volt a próba felét elkészíteni.1,1 Pesten még kötelezővé tétele elölt előírják az orvosok jelenlétét a vizsgán. Céhlevelük szerint a próbát a várost képviselő biztos, a mesterek, valamint két orvosdoklor előtt kellett letenni.1'4 A fentiekből kitűnik, hogy egy idegennek, aki sebésszé akart válni, nemcsak sok időre és türelemre, hanem még elegendő mennyiségű pénzre is szüksége is volt, s ha netalán nem sikerült a mesterremek, akkor fáradozása kárbaveszett. Mindezen túl a személyes szimpátia is szerepet játszott a vizsga sikerességében. A túlkapások ellen próbált fellépni a Helytartótanács 1751 -es rendeleté, amelyben megkövetelték, hogy a vizsgát a jelölt pártatlan ember előtt tegye le.173 74 175 A céhek nem csak a legények, de a mesterek (Meister, Principal, magister) erkölcsére is ügyeltek. A komáromiak szerint a mester ne legyen gyilkos, tolvaj, parázna: a káromkodást 50 forinttal büntetik, ha pedig egy mester egy másik rossz hírét kelti, 12 forinttal. Ahogy Szegeden fogalmaznak: ,, Azonban ha valamely Mester Embernek oly esete történne, hogy vagy Parciznaságban, vagy más gonoszságban tapasztaltatnék, azon vétkiért elsőben négy forintra, hogy ha másodszor el követné, nyolez forintra, harmadszor pedigh ki csapással büntettessék. ” A 18. századi oklevelek, a fent említett komáromi kivételével, többnyire általánosan fogalmaznak, amikor a céhek erkölcsös életei követelnek tagjaiktól. Kolozsvár 1568-as privilégiumában (6. cikkely) a kártya- és kockajátékoktól, éjszakai dorbézolástól óvták tagjaikat. Sárospatak 1607-ben megújított céhlevelében ugyanezeket sorolták fel.17'’ Rágalmazásért Vácott 4 forintot kellett fizetni és megkövetni a bemocskolt mestert - amennyiben ezt nem tette meg a rágalmazó, kizárták a céhből. Vácott alacsonyabb árat szablak a büntetéseknek, a trágár beszéd például 4 forintba került. Ugyanitt a rossz hírbe került mester tagságát felfüggesztették addig, amíg nem igazolta magát.17' Szegeden türelmesen először 4 forint büntetést szabtak ki ilyen esetben, második alkalommal ennek dupláját, harmadik esetnél viszont kicsapták az illetőt.17“ A becsületes élethez hozzátartozott a másik mester érdekeinek tiszteletben tartása is. Ez abban nyilvánult meg, hogy nem csábította el magához sem a másik mester inasát, legényét, sem annak betegeit. Debrecenben előbbit 4-, Vácott pedig 12 forintra taksálták. Más páciensének hívatlan meglátogatása Debrecenben 2-, Szegeden mesternek 2-, legénynek I-, Vácott pedig 4 forintba került (itt jegyeznénk meg, hog a váci szabályzat magas árai meglehetős szigorúságra vallanak). Szegeden még ennél is továbbmentek: jelenteni kellett a céhben, ha egy beteg nem ugyanahhoz a mesterhez ment vissza kezelésre, akinél eredetileg volt, ellenkező esetben a plébániatemplomnak 3 forintot kellett adni.177 * 79 Súlyosabb esetben konzíliumot kellett tartani a többi céhmesterrel, Debrecenben még orvosdoktor jelenlétét is megkövetelték.180 Vácott előírták, hogy ha nem állna min173Komárom 7. articulus, Debrecen 11. articulus, Pest 22. articulus l74A vizsga után a biztos cs a két orvosdoklor 2-2 forintot, míg a céh három mestere 1-1 forinton kapott a vizsgázótól. Pesten noha máshol is gyakorlat volt a privilégium 7. pontjában a mesterré válás feltételéül szabták még a polgárjog megszerzését is. Pest 5-7. articulus. 175Jaki 1955. 8. 176Szeged, 11. és 12. articulus, MOH III. 220. (856. ssz.) és 310. (1115. ssz.) 177Komárom 12. és 20. articulus, Pest 8. articulus, Vác 6-8. articulus l7liSzcgcd 12. articulus l79Pécs 8. articulus, Debrecen 16-17. és 19. articulus, Szeged 3-4. articulus, Pest 10-13. articulus, Vác 15. és 22. articulus 180Komáromban a város már 1606-ban előírta a helyi sebészeknek súlyosabb esetekben. MOE 111. 307. (Ilii. ssz.)
