Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 203 cius 31-én megjelent kiáltványszerű cikkében ismét kiállt egy magyar orvosi egyesület megalakítása mellett, amelyhez az uralkodó állal is támogatott, bécsi Gesellschaft der Ärzte, valamint az 1822-ben alapított német Gesellschaft Deutscher Naturforscher szolgált mintaként. Czilcherl szerint első lépésben megyénként egy-egy szervezetet kellene létrehozni, amelyeket később egy központi egyesület foghatna össze. A lehetséges tagok közé számította az orvosdoktorokat, a seborvosokat, de még a gyógyszerészeket is.1074 Wachtel Dávid írásában a vidéki orvosok nehéz viszonyait emelte ki: éppen azért lenne szükség orvosi szervezetek létrehozására, mert közösen több esély lenne arra, hogy a vidékiek is tovább tudják magukat képezni az együtt könnyebben beszerezhető újabb műszerek vagy szakirodalom révén. Wachtel kidolgozta az egyesületek felépítésének mintáját is, amit a későbbi egyesületek megalakulásukkor feltehetően szem előtt is tartottak. Wachtel a tagságot helybeli (rendes) és nem helybeli (levelező) tagságra bontotta, különböző terhekkel és jogokkal. A rendes tagokat természetesen több tagdíjra kötelezte tervezetében, de ennek fejében szavazati jogot is adott nekik, valamint részesítette őket az egyesület javaiból, míg a levelező tagok gyakorlatilag csak a tudományos munkálatokban (előadások tartása-hallgatása) vehetnének részt. Az összejöveteleket havi két alkalommal tartanák, és az évi egy közgyűlésen választanák meg a képviselőket (elnök, titkár, pénztáros, könyvtáros). Javasolta a Budapesti Orvosegyesület újraalakulását is, amely a hazai orvosi ügyekben a főszerepei játszhatná, és képviselhetné az orvosi társadalmat a külföldi teslvérszervezetek, így Bécs irányába.1075 A legjelentősebb és leginkább életképes reformkori orvosi közösség a Budapesti Királyi Orvosegyesület volt. A vidéki egyletekkel ellentétben ezt kizárólag doktori fokozattal rendelkező tagok alakították. Az alakuló ülésen Tessényi Zsigmond, az egyesület első titkára és az alapszabály kidolgozója, felvetette a sebész- és gyógyszerészmesterek felvételének lehetőségét is, amit végül azzal utasítottak el, hogy az említett személyeknek nincs megfelelő képzettsége és tudása, illetve a sebészeknek ugyanitt már két éve működik saját egyesülete.107'’ Az egyesületbe meghívtak minden Pest-Budán élő és praktizáló orvos-, sebészvagy vegyészdoktort, így 1838. február végén már 43 taggal rendelkeztek. A sebész- és gyógyszerészmesterek felvételi lehetőségét továbbra is azzal az indoklással utasították vissza, hogy az első csoportnak van önálló egylete, a másodiknak pedig céhe, és mindkettőnek hiányzik a megfelelő képzettsége (azaz a doktori cím).1077 A vegyészdoktorok felvételét tehát feltehetően a gyógyászatot is érintő tevékenységük mellett magasabb képzettségük miatt fogadták el. A reformkorban két kifejezetten sebészek számára létrejött egyesület működött az országban. A Budapesti Sebészegyesület, és a Moson vármegyei Sebészegylet. Mindkettő működéséről kevés információ áll rendelkezésünkre. A Moson vármegyei Sebészegylet tagjai 1842-ben kértek engedélyt a Helytartótanácstól megalakulásukhoz, amit azon év június 27-én meg is kaptak (tagjai bármilyen fokú diplomával rendelkező sebész lehetett), de tényleges működésükről nincs adatunk.1078 1074 Czii.ch ért 1839. 193-200. I075waehtcl pontatlan a Budapesti Orvosegycsülcttel kapcsolatban, hiszen annak rendszeres működése, jegyzőkönyveinek tanúsága szerint, 1837 cs 1840 között kimutatható. Wachthi. 1839. Az. ekkor megalakult egyesület pontos kimutatását cs ismertetését lásd Simon 2010. 88-89. 1,176 SOM Kl. I. I. csomó 1. I. 1837. októbcr7-i ülés jegyzőkönyve, 4 5. pont. I077SOMKL I. I. csomó 1. I. 1838. február 10-i és február 24-i ülés jegyzőkönyve. llmMNL OL C 66. 1842. I;. 37. és 1845. F. 37., Linzbauer V/lll. 648. (3636. ssz.)
