Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
196 VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig Amint az a táblázatból kiderül, az Orvosi Tárban összesen húsz alkalommal hirdettek meg huszonhét sebészettel kapcsolatos állást. Ezek nagy része városi vagy vármegyei, járási seborvosi tisztségek voltak, kivétel az 1831-es kolerajárvány idején az erdélyi határon meghirdetett veszteglő intézeti orvosi poszt (amit csak szükség esetén adtak volna sebészmesternek), az Arad és a Borsod vármegyei állatorvosi tisztség 1838-ban, valamint a herleini fürdőorvosi állás. A pályázatokat öt alkalommal az orvosi karhoz (illetve ebből egy esetben Lenhossék Mihályhoz, mint orvoskari igazgatóhoz és az ország főorvosához) kellett beadni, kétszer pedig az adott vármegyében működő tisztiorvosi személyzetnek, azaz a megyei főorvosnak vagy a megye központi sebészének. Tehát az esetek mintegy harmadában a szakképzett gyógyítókra bízták a pályázatok lebonyolítását, a kérvények kezelését, döntő többségében azonban, mint ahogy a váci seborvosi állásnál is látni fogjuk, az illetékes közigazgatási egység képviselője, vagyis a vármegye alispánja, vagy a város tanácsa intézte a poszt betöltésével kapcsolatos feladatokat - és természetesen az ő kezükben volt a döntés is. Az álláshoz felajánlott fizetések széles skálán mozogtak, készpénzben évi 80-500 forintot ajánlottak fel. Az alacsonyabb összeg nem feltétlen jelentett rosszabb körülményeket, hiszen a legtöbb a helyen a készpénz mellé biztosították a lakhelyet, valamint fát a tüzeléshez és különböző terményeket (és, noha a pályázati kiírásokban nem tüntették föl, de magánpraxis folytatását is engedélyezték nekik). így hiába tűnik első látásra kevésnek a Modos és Kiskunlacháza esetében írt 80 forint, ha az előbbi mellett megígérik, hogy a földesúr biztosítani fogja a leendő seborvosnak a megélhetést, Kiskunlacházán pedig a pénz mellé lakást és terményeket is kapott a jelentkező. Ezeket figyelembe véve a Győr vármegyei járási seborvosi poszt tűnik a leginkább alulfizetettnek, ahol mindössze 100 forint évi jövedelmet ígértek a pályázóknak (itt feltehetően a magánpraxisból elegendő keresetkiegészítésre tehettek szert a sebészek). A veszélyes állásra tekintettel legmagasabb összeget, 500 forintot és szabad szállást a kolera terjedését ellenőrző veszteglőintézeti állás esetében ajánlották fel, ezt azonban, mint már említettük, elsődlegesen orvosdoktornak, és nem sebészmestereknek szánták. A hirdetések alapján egy város, vármegye által alkalmazott sebész átlagkeresete évi 150-200 forintot tett ki, jobb esetben szabad szállással, némi terménnyel, és tűzifával.1030 A felajánlott állások közül fizetség tekintetében a veszteglőintézeti mellett kiemelkedik még a Békés vármegyei állatorvosi és járási seborvosi állás. Itt évi 300 forintot és egy házat ajánlottak fel a leendő orvosoknak. Az összeg magasabb volta a temesihez hasonlóan itt is azzal függött össze, hogy Békéscsabára eredetileg nem sebészmestert, hanem orvosdoktort szerettek volna odacsábítani. A pályázatokon, noha rövid hirdetés formájában jelentek meg az Orvosi Tárban, látszik, mennyire volt az adott területnek szüksége hivatásos gyógyítókra. Míg a tehetősebb területek esetében röviden és precízen közölték a lehetőségeket és a feltételeket, az anyagilag nehezebb helyzetben lévő, képzett orvosoknak szűkében lévő helyek láthatóan már annak is örültek, ha valaki jelentkezeti a hirdetésre.1031 I030A szegényebb Bcrcg megye a seborvosi állások mellé mindössze 6 öl tűzifát tudott felajánlani, míg a Királyi Sóvári Sóigazgatóság fennhatósága alá tartozó herleini gyógyfürdő fürdőorvosának 12 öl-, a tehetős bányaváros, Brcznóbánya pedig 15 öl fát ígért a tisztség betöltőjének. 1031 Jó példa erre a Hajdú kerületben lévő városi seborvosi állások meghirdetése: „Szoboszló, Vámos- Pércs, Hadház, Nánás, Dorog városokban megürült seborvosi hivatalhelyek ally jelentéssel adatnak köz hírül; hogy a' kiknek az érdemes seborvos urak közzül azokat megnyerni kedvűk lenne, szándékjokat a’ tek. Hajdú-kerület aljegyzőjének t. Fogthüy János urnák Hajdu-Szoboszlára francózott levelekben jelenteni ne terheltessenek..." Orvosi Tár, Tíz cs tizenegyedik füzet, 1831. 273.
