Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
VI. Hivatali és magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig
VI. Hivatali cs magánpraxist folytató seborvosok a 18. századtól 1848-ig 163 6.2. A sebészekről készített II. Józscf-kori hatósági kimutatások Ha a Torkos-féle Taxa Pharmaceutical és az 1770-es Generale Normativumot mérföldkőnek lehet tekinteni a magyar egészségügy történetében, akkor ugyanez elmondható 11. József tevékenységéről is. 11. József egészségügyi intézkedései Mária Terézia, pontosabban az ő udvari orvosa, Gerard van Swieten koncepciójára vezethetők vissza. Az uralkodó az egészségügyben a gyakorlati oktatásra helyezte a hangsúlyt. Az egyetemeken háttérbe szorította az egyház szerepét.844 1785-ben Bécsben megalapította az Institution Medico-Chirurgicumot, közismertebb nevén a Josephinumot. Célja az volt, hogy az intézetből képzett, a hadseregben jó szolgálatot tevő sebészek kerüljenek ki. II. József közegészségüggyel kapcsolatos elképzeléseinek kialakításában nagy szerepet játszott orvosa, Brambilla (1728-1800), aki elsősorban katonai orvoslással foglalkozott (a felemelkedését is a hadseregnek köszönhette). Azonban, mivel Brambilla a Josephinum működését és elismertetését a Bécsi Egyetem orvosi fakultásával szemben akarta kieszközölni, az intézmény 11. József halálával (és az uralkodó többi nagyszabású reformintézkedésével együtt) fokozatosan felszámolódott (majd 1824-ben újra megnyitották).845 Magyarországon viszont nem jött létre a Josephinumhoz hasonló különálló intézmény, hanem 11. József az orvosi kar keretein belül próbálta meg a magyarországi orvos- és sebészképzést megreformálni, vagyis közelebb próbálta hozni egymáshoz az orvos és sebészrétegeket (a Josephinum alapításánál is ez a szándék vezette).846 A 11. József-kori sebésztársadalomról a legtöbbet az 1780. december 28-án, francia példára bevezetett Conduite-listákból tudhatjuk meg. Az. uralkodó célja az volt, hogy könnyen ki lehessen választani, ki alkalmas egy-egy tisztség betöltésére. Maga a terv csak 1783-ban realizálódott, amikor az újonnan létrehozott Departamentum Sanitatis feladatává vált az egészségügyben dolgozókról kért listákat rendszerezni.847 Az első sebészfelmérések (1783-84, 1785, 1786) meglehetősen vegyes képet mutatnak, így az ország egészére nehéz következtetést levonni belőlük. Néhol éppen csak a sebészek nevét vagy létszámát tudjuk meg, míg máshol évente több felmérést is beküld- hettek a Helytartótanácshoz. Ezek általában korrigált listák voltak, kijavítva azon dolgokat, amiket előzőleg kifogásolt a Helytartótanács. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a felmérést készítők nagy része nem tudta pontosan (vagy nem akarta tudni), hogy ki tartozik a classificatio szerint az első vagy második osztályba. A legtöbb esetben a listakészítők az első osztályba sorolták azon sebészeket is, akik csak készültek az egyetemi vizsgára, vagy ígérték, hogy elmennek. A legelső sebészlistákat 1784 novemberétől kezdték beküldeni a Helytartótanácsba.848 A felmérésekben általában leírják, hogy az első osztályba tartozók a levizsgázott vagy vizsgázni készülő sebészek, míg a másodikban lévők csak „minores chyrurgicas operationes” elvégzésére alkalmasak, amibe még beletartozott a puszta borbélykodás is (barbitonsura). Az első osztályú sebészeknél igazolni kellett, hogy valóban egyetemen tettek vizsgát, esetleg a Helytartótanács felmentette őket, ezt azonban nem mindegyik város, vármegye tette meg: Debrecen (1784. december 4.) csak annyit jegyez ezen sebészek neve 844Györy 1936. 130. 845 Schui.tiíisz 1997. 116. 846Tompítani akarta a hadseregben az orvosdoktorok és a katonai sebészek közti ellentéteket. Scnuu r ísz 1997. 114. 847 KiíÁsz 2003. 83. és 109. cs Hajou 1983.82-83., Fri.iio Vörös 1961. 28-29. 848MNL OL C 66 1783/4 F. 85. pos. 2-5.
