Simon Katalin: Sebészet és sebészek Magyarországon 1686-1848 - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 5. (Budapest, 2013)
II. A 18–19. századi hazai sebészek orvos- és társadalomtörténetének főbb kérdései
II. A 18-19. századi hazai sebészek orvos- cs társadalomtörténetének főbb kérdései 11 a pestieké Dóka Klára tanulmányában).4 Néhány céhszabályzat megjelent az Az Mester Emberek jó rendtartása... köteteiben (2003, 2005) is.5 Érdekes forrást jelentenek a 17-18. századi kéziratos recept- és kézikönyvek, például a Csokonai József hagyatékában fennmaradt receptgyűjtemény (Szlatky 1983, Csejtei 1990). A társadalomtörténet számára jelentős forrásul szolgálnak a végrendeletek, első ilyen jellegű hazai orvostörténeti kötet 2008-ben jelent meg D. Szakács Anita átiratában (1). Szakács 2008). A fentebb ismertetett okok miatt disszertációmban ezért elsősorban eddig föl nem dolgozott levéltári forrásokra hagyatkoztam. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Helytartótanácsi Levéltárának Acta Sanilatis és Departamentum Sanitatis állaga képezte kutatásaim egyik bázisát. Az itt található, 1747-től létező, ám csak II. József uralkodásától kezdve általánossá váló országos összeírások, és a sebészek működésével kapcsolatos egyéb iratok feltárásával a korábbiakhoz képest reálisabb képet kaphatunk a hazai sebészekről. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Kancelláriai Levéltárában olvasható számtalan, eddig nem publikált céhprivilégium megismerése pedig segített abban, hogy a hazai sebészcéhek normatív szabályrendszerét és annak 18. századi változásait, helyi eltéréseit összehasonlíthassam. Az egyetemi sebészképzést, a hallgatók összetételének változásait a Semmelweis Egyetem Levéltára promotiós- és classificatiós köteteinek átnézésével vizsgáltam meg, az itt talált hallgatók adatait adatbázisban dolgoztam fel. Budapest Főváros Levéltárában esettanulmányokhoz gyűjtöttem a Budán és Pesten működő egyes sebészek életével, működésével kapcsolatos információkat. A Bécsi Egyetem Levéltárában a korábbi peregrinációs kutatásokat egészítettem ki a Bécsben végzett magyarországi származású sebészek kigyűjtésével. Ez a kutatások szempontjából azért volt releváns, mert számtalan olyan esettel találkoztam, ahol a diák abbahagyta pesti tanulmányait, és kizárólag a diplomáért kiutazott Bécsbe. A magyarországi szakirodalomban még nem született monografikus feldolgozás az 1848 előtti sebészei és sebészek társadalom- és művelődéstörténetéből. Munkámmal ennek a hiánynak a pótlására vállalkoztam. 4Pf.t/ 1929. 62-68., Csajkán 1944.91-95., Dóka 1984. 153-157. 5 Itt ismételten kiadták Győr város sebészeinek céhszabályzatát, feltehetően nem ismerték Petz monográfiáját.
