Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
VI. A sebészek képzése
VI. A SEBÉSZEK KÉPZÉSE folyam kétévenként indult 30 fő hallgatóval, az oklevelezettek polgári vagy katonai sebészként tevékenykedhettek a tanulmányi kötelezettségük teljesítése után. A tanulmányokat a hat hónapos előkészítő kurzussal - az un. kis-tanfolyammal - kezdték, amelyet egy vizsgával zártak. Ezután hat-nyolc évet a gyakorlatban kellett eltölteniük, katonai alorvosként, csak ezután jelentkezhettek a tulajdonképpeni, kétéves akadémia tanulmányokra. Csak azok számára volt lehetséges a két tanfolyam egymás utáni elvégzése, akik korábban már valahol, valamiféle hasonló témájú oktatásban részt vettek. Hat oktató, közöttük két elméleti tárgyat tanító, gondoskodott a hallgatók képzéséről. A belgyógyászat és a kórbonctan professzorai egyben törzsorvosok is voltak. Az anatómia tanára oktatta a geometria és a fizika alapjait, a második év végén az anatómia és az élettan tárgy keretében megismételték a tanultakat. A kórtan tanára tanította azonos óraszámban a kórelőzmény-tant, a betegségek osztályozását, a tünettant, a terápiát és az egészségtant részletesen, a sebészeti terápiát röviden, valamint a gyógyszertant ugyancsak részletekbe menően. A sebészet professzora csak azután foglalkozott a sebészeti operáció-tannal, amikor a hallgatók már eleget tudtak a kö- tözési metódusokról, a műszerekről. A legfontosabb szülészeti ismereteket is tőle sajátíthatták el. Ha elegendő beteg és holttest állt rendelkezésre, akkor az ágy melletti gyakorlatra és a kórbonctani tapasztalatszerzésre is lehetőségük volt. Az általános kórtan előadója ismertette meg a növendékekkel a nőgyógyászati-és a gyermekkori megbetegedéseket. A kémia és a botanika tanára egyben a katonai gyógyszertár vezetője és a botanikus kert felelőse is volt. A kórboncnok oktatta a gyakorlatban az anatómiát és a sebészetet - a tanrendet egyeztetve az anatómia és a kórtan professzorával. A felvétel előfeltétele volt a latin nyelv ismerete, egészséges és feddhetetlen életvitel, nőtlen állapot. Fürdős és borbélysebészi bizonyítványt nem fogadtak el előtanulmányként, viszont két éves gyakorlati sebészeti tevékenységet, vagy négy éves növendéki időt beszámítottak. A vizsga menete is szigorúan szabályozott volt, öt professzor és az intézmény igazgatója előtt kellett az elméleti és a gyakorlati tudásáról számot adni.36 A doktori fokozat eléréséhez - amelyről még szólunk - hat év kórházi gyakorlat és befejezésként szigorú gyakorlati vizsga, majd pedig három, komoly követelményeket támasztó elméleti vizsga letétele volt szükséges. Törzsorvos illetve a. Josephinum professzora csak ilyen doktori fokozat elérése után lehetett valaki.37 A sebészeti tanintézethez kapcsolódott az un. akadémia - hasonló a párizsi Academie royale de Chirurgie -hoz -, amelynek feladatát a sebészet haladásának követésében, és kutatásokkal való elősegítésében határozták meg, a sebészképzés érdekében. Az akadémia adott lehetőséget és intézményes hátteret a katonaorvosi iskola tanárainak, kül- és belföldi tudós sebészeknek az eszmecserékre. Az akadémiának általában 30 rendes (belföldi), 20 levelező (bel- vagy külföldi) és 20 „bekebelezett” (bel- vagy külföldi) tagja volt. A tudományág fejlesztése érdekében minden évben pályázatokat írtak ki, amelyen bármelyik katonai vagy civil sebész, nemzetiségre való tekintet nélkül részt vehetett.38 Az 1786. február 13-i felség leirattal emelte az uralkodó akadémiai szintre az intézményt, ekkor kapta a Josephinische medizinisch-chirurgische Akademie elnevezést. Az 1786.március 15-i keltezésű rendelet — amely azután több évtizeden át érvényben volt - meglehetősen nagy felháborodást keltett szakmai körökben.39 A rendelkezés szerint ugyanis ugyanazokat az előjogokat nyerte el a 36 WYKLICZKY: i.m. 48-5l.p. 37 STEINER, Johannes: Die Josephinische Medizinisch-chirurgische Akademie,Wien. In: Wiener Medizinische Wochenschrift, 1941, 9t, 8, 152.p. 38 PUSCHMANN, Theodor: Die Medicin in Wien während der letzten 100 Jahre. Wien, Perles, 1884. 96-97.p. 39 Lexikon der k.k. Medizinalgesetze... l.Theil, 9-104.p. (Verfassung und Statute der Josepphinischen medizinisch-chirurgischen Academie, sampt der Ordnung bei Beförderungen zu Magistern und Doktoren.) 95