Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
V. A magyarországi orvosképzés megszervezése
V. A MAGYARORSZÁGI ORVOSKÉPZÉS MEGSZERVEZÉSE jón elégtételt, a városi tiszti orvosi teendők egy részétől mentesítsék, ugyanakkor kapja meg a „császári és királyi tanácsos” titulust.44 1775. márc. 6-án adta ki a királynő a királyi biztosoknak az utasítást a javaslatok figyelembe vételével. A kórház ügyét az udvari kamarára bízta, a kari igazgató kinevezésével és javadalmazásával egyetértett, de teljesen le kellett mondani a városi orvos feladatköréről. Hasonlóan beleegyezését adta a botanikus kert ügyének rendezéséhez. A rendelkezések végrehajtásával a királyi biztosokat bízta meg.45 Elképesztőnek is mondhatjuk a város közömbösségét, hogy ennyi év alatt képtelen volt a kórházat valamelyest felfejleszteni és legalább néhány ággyal bővíteni. Miután érdemben nem történt semmi, a királynő 1775. április 25-én ismét kénytelen volt intézkedni. Elrendelte az un. „hallei rendszer” bevezetését, ami azt jelentette, hogy a polgári kórházban (ami valójában szegényház volt), állítsanak fel két ágyat, ezekben három-négy napig tartani kell a beteget, hogy a tanár oktatása, a hallgató gyakorlása biztosítva legyen. Ezt a megoldást is csak nehezen fogadta el a város, ezért voltak, akik az egyetem Budára való áthelyezését egyenesen a kórház hiányára vezették vissza. A tanulmányi rend vonatkozásában is bizonyos változásokat vezettek be. Megszűnt a saját jegyzetből való oktatás, a tanórákon a diktálásos módszer alkalmazása. A tanároknak a legkiválóbb szerzők munkáit kellett propagálni, azok olvasására buzdítani a hallgatókat. Eddig csak Boerhaave: Institution ismertették, egyéb müveit nem. Nem voltak kötelezve a könyvek szószerinti idézésére, szabad kezet kaptak, a kiváló tudósok írásait saját belátásuk szerint alkalmazhatták. A tanár maga is írhatott tankönyvet, csupán kinyomtatás előtt volt köteles a kar elnökének bemutatni. Az orvostudományi karra jelentkezőknek a teljes bölcsészeti tanulmányok teljesítését kellett igazolni, különös figyelemmel a kísérleti fizika, a matematika, természetrajz, valamint a görög nyelv ismeretére. Az orvosi stúdiumok öt évig tartottak. Az első évben anatómiát, kémiát és botanikát tanultak, a másodikban ehhez járult az élettan. A harmadik évben az élettan további oktatása mellett kórtant és gyógyszertant adtak elő, a negyedik évben a kórtan és gyógyszertan ismétlése mellett a hallgató engedélyt kapott a klinikai kórház látogatására. Az ötödik évben a gyakorlat mellé a szülészet és a sebészet társult, valamint azoknak a tárgyaknak az ismétlése, amelyekben a hallgató gyengébbnek bizonyult. A szigorlatok alkalmával a hallgatónak be kellett bizonyítania, hogy valóban elsajátította a tanultakat. Két szigorlatot kellett letennie: az elsőt anatómiából, kémiából, botanikából, élettanból, kortanból és gyógyszertanból (materia medica). A második inkább a gyakorlatot kérte számon, a nehezebben felismerhető és kezelhető betegségek gyógyításáról kellett számot adni. A két szigorlat letétele között csupán néhány nap idő volt. A második szigorlaton a tárgyakat oktató tanárokon kívül még két, a gyakorlatban tapasztalt orvos is jelen volt. Három hónapos várakozási és felkészülési idő után kerülhetett sor az avató értekezés nyilvános megvédésére, a négy opponensen kívül a kar valamennyi tanára és a rektor is jelen volt a vizsgán. Ha mindezeknek megfelelt, akkor kerülhetett sor az avatásra és ezzel egyidejűleg a doktori cím összes jogába és kötelezettségébe való beiktatásra. A Störck-fé\e tanulmányi rend bevezetése bizonyos változásokat hozott. Egyrészt ismét megállapították a vizsga- és szigorlati díjakat, amelyet természetesen nyilvánosságra kerülése után46 szinte azonnal nehezményezett valamennyi törvényhatóság, túl magasnak ítélve azt. Nem lehetett változtatni a helyzeten, mert a díjszabás mindenben azonos tételeket 44 Merkur von Ungarn. 1787, 2, 8, 646-682.p. 45 Merkur von Ungarn, 1787, 2, 1, 1012-1016.p. 46 Merkur von Ungarn, 1787, 2, 1, 734.p. - LI NZBAUER: Codex... Tomus II. 681 -683.p. - Lexikon der Medizinal-Gezetze... Bd. 6. 301-310.p. 77
