Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK ben rövidebb, lényegre törő a megfogalmazás: „legyen derék és józan életű, fáradhatatlan szorgalommal és minden erejével pontosan végezze munkáját”,74 A gyógyszerészeknek is előírták a vizsgakötelezettséget, alá voltak rendelve a Helytartótanácsnak, az egészségügyi bizottságnak, valamint a gyógyszertári szabályzatoknak. A patikus orvosi előírás nélkül nem adhatott gyógyszert senkinek, felelt az üzletében lévő szerek minőségéért, az előállítás higiénikus körülményeiért, a mérgező szerek szigorú feltételek melletti elkülönítéséért, a segédek munkájáért. Járvány idején a helyi patikáknak éjjel nappal nyitva kellett lenni. A rendeletgyüjtemény lényeges és terjedelmes része a járványokkal, a karanténokkal, a határzárral, a fertőtlenítő eljárásokkal foglalkozik. Alapelvként kimondja, hogy járványveszély esetén határzárat kell elrendelni, a határállomásokon szigorú egészségügyi ellenőrzésnek kell alávetni mindenkit és mindenfajta - a járvány terjesztésére alkalmas - árut. A gyanús személyeket a várható lappangás idejére karanténba (elkülönítő, megfigyelő) kell zárni, a fertőzött helyről érkező szállítmányokat pedig el kell égetni. Ezek az intézmények a helyi katonai parancsnok felügyelete alá tartoztak, segítségére volt a katonaorvos, illetve az adott hely vármegyei fizikusa. Különös figyelemmel szervezték meg ezt az egészségügyi védvonalat a keleti határokon, mivel az ekkoriban legveszedelmesebb járványt, a pestist, főként onnan hurcolták be. A török birodalom felől érkezők még akkor is vesztegzár alá kerültek, ha adott időben éppen nem jeleztek onnan semmiféle megbetegedést. Legkevesebb 21 napra karanténba került ember, állat egyaránt, az időt megemelhették 28 napra, illetve pestis veszély esetén 42 napra. Az árúk fertőtlenítésének módjait is rendkívüli részletességgel szabályozta a rendelkezés, a gabona, a rizs és a hüvelyesek nem estek a fertőtlenítés kötelezettsége alá, úgy vélték, hogy még akkor sem alkalmasak a kór terjesztésére, ha pestises vidékről származnak. Ettől a rendszertő függetlenül, bár lényegében hasonló szervezettel működött Erdély orvos-egészségügyi igazgatása is, élén az erdélyi főorvossal. Kiemelt szerepet kapott az egészségügyi osztály, amely nem csak a legfontosabb egészségügyi adatokat összesítette, de részt vett az országos intézkedések előkészítésében, kapcsolatot tartott a közigazgatási hivatalokkal, ellenőrizte a rendelkezések végrehajtását. IV./7. Kiegészítések a Generale Normativumhoz A következő évtizedekben további kiegészítő intézkedéseket léptettek életbe, amelyek az egészségügyi rendszer működésének tökéletesítését szolgálták, a hiányosságok pótlását, a hibák korrigálását. Az első komolyabb kiegészítés 1778-ban történt meg, amikor rendezték a kinevezési jog gyakorlását és módját, bővítették a hatósági szakemberek kötelességeit, még inkább szigorították és szűkítették a sebészek beavatkozásainak körét. A kinevezések esetében előirta a rendelkezés, hogy a megüresedett állásokra a helyhatóságok legalább három jelölt nevét kötelesek felterjeszteni a Helytartótanácshoz, akik közül az egészségügyi bizottság - többségi szavazat alapján - a legalkalmasabb személyt tudja ilyen módon kiválasztani.75 Ezt a rendszert II. József intézkedései tökéletesítették, az egészségügy szempontjából legfontosabb módosításokat az 1783-as rendelet tartalmazta, összefüggésben a közigazga74 u.o. 113.p. 75 LINZBAUER: i.m. Tomus II. 767-773.p. 59
