Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

Előszó

ELŐSZÓ

A felvilágosodás történetét feldolgozó, eddig megjelent rendkívül gazdag szakiroda- lom sok szempontot véve figyelembe tárta fel a XVIII. század eseményeit. A filozófiában, az oktatásban és a kulturális életben bekövetkezett változások, a művészetek különféle ágai, a nemzeti irodalmak és az anyanyelvűség politikumot hordozó célkitűzései, a nyelvművelés fontossága megannyi tanulmány és önálló kötet tárgyaként került a kutatások középpontjába mind az európai, mind a hazai történetírásban.

A sok tényező által befolyásolt, mind inkább differenciálódó tudományok fejlődése is számtalan szerzőt ösztönzött kutatásai eredményének írásba foglalására.

Az orvoslás XVIII. századi történetének is sokrétű irodalma van, de többnyire csupán egy-egy részterület bemutatásával. Számos tanulmány tárta fel a hazai orvosképzés, az első magyarországi orvosi kar megalapításának körülményeit, a bábaság és a bábaképzés égető problémáit, a nagy XVIII. zázadi járványok és az ellenük foganatosított intézkedések történetét, az ország közegészségügyi helyzetét, a rendezés érdekében hozott uralkodói rendelkezéseket.

Sok kutatás irányult a külföldi példák mintájára létrehozni kívánt hazai tudományos társaságokra, de leginkább a honismertetés, nyelvészet, nyelvművelés szempontjai szerinti megközelítésben. A század utolsó harmadában közreadott időszaki kiadványok elemzése is hasonló indítékok alapján történt. Az oktatás fontosságát előtérbe helyező korszellem eredményeként, a lakosság felvilágosítását szolgáló, közérthető stílusban megírt müvekkel is többen foglalkoztak.

Mindezeket figyelembe véve a disszertáció célja a XVIII. századi orvoslás helyzetének, történetének a sokirányú kapcsolatrendszer feltárásával történő bemutatása, lehetőség szerint minden olyan hatás, vonatkozás figyelembevételével, amelyek számottevően alakították az orvosi tudományt, a köz egészségének ügyét, intézményrendszerét stb. Vizsgálat tárgyává kívánja tenni az orvoslás, az egészségügyi kultúra, az orvosok és egyéb gyógyító személyzet helyét és fontosságát a felvilágosult-abszolutista állam szempontjai szerint, a társadalom életében, a tudomány és művelődés területén.

5