Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK Habsburg területen működő egyetemen a legbuzgóbb cenzorok a jezsuiták voltak, akik az uralkodó megbízásából végezték feladatukat. Kétségtelen, hogy az egyetemi cenzúra egyházi jelleggel is bírt, a jezsuita könyvvizsgálat az egyház jelenlétét biztosította. Később ez az egyházi karakter gyengülni látszott. Oka egyrészt abban keresendő, hogy az egyházmegyén belüli ellenőrzésbe bevontak kellőképpen iskolázott világi személyeket még a filozófiai munkák felülvizsgálatába is. Másrészt az egyetemi cenzúra-bizottságokban is megjelentek a világi fakultások képviseletében - jog és orvostudomány - az adott szakterület képzett tudorai.28 A bécsi egyetem jogi kara bizonyos visszafogottsággal kezelte a könyvellenőrzést. Talán kényelemből, talán közömbösségből eredve kinyilvánították, hogy nem szívesen vesznek részt ebben a munkában. Egyébként is a könyvek szakszerű birálata olyan tudományos követelmény elé állította a fakultás tagjait, amihez valójában még nem nőtt fel mindegyikük. Ideális esetben olyan szakember szükségeltetett volna, aki a jogtudomány valamennyi területén egyaránt járatos. Az orvosi karon sem volt jobb a helyzet. Az általános gyakorlat szerint az orvosi és egyéb természettudományos müveket is a jezsuiták bírálták felül. Ők javarészt nem mutattak különösebb érdeklődést a természettudományos tartalom iránt, a cenzúra legfontosabb kívánalma az volt, hogy a munka - különösképp annak illusztrációi - ne károsítsa a jó ízlést és ne zavarja meg az erkölcsös gondolkodást. Ennek megfelelően tehát vegyes - egyházi és világi elemek keveredéséből létrejött — ellenőrzés alakult ki. További problémákat okozott, hogy a központi rendelkezések meglehetősen koordinálatlanok voltak, bár azt is el kell ismerni, hogy ez a rendszertelen rendszer sokkal kevésbé feszes keretek között működött, mint ahogyan azt később a történészek leírták. Mindenesetre egyetlen dolog volt világos, hogy valamennyi művelődést érintő reformot csak az autoritást élvező egyetem és a privilegizált helyzetben lévő jezsuitákkal szemben lehet megvalósítani. Az is egyértelmű volt, hogy az általános kulturális színvonal emelése érdekében végrehajtandó oktatási reform cenzúra-reform nélkül, vagy a cenzúra átalakítása az oktatás érintetlenül hagyásával csak részmegoldás lenne.29 Erre a kézenfekvő, bár sokak ellenállását kiváltó felismerésre van Swieten jutott. Az udvari orvos tisztével ugyanis hagyományosan együtt járt a Hofbibliothek prefektusi megbízatása is. Ez koránt sem egyszerű könyvtámoki munkát jelentett, hanem — figyelembe véve a kapcsolódó feladatokat — a kulturális és tudományos élet sok területén átívelő, összefogó és irányító pozíciónak számított. Mind a prefektusi, mind az udvari orvosi kinevezés meglehetős szabadságot biztosított tevékenysége gyakorlásához, hiszen közvetlenül az udvar fennhatósága alá tartozott. Független volt az egyetemtől és mégis széleskörű betekintése volt a tudományos élet valóságába és általában az ország művelődésének állapotába. Ezen a ponton egy gondolat erejéig ki kell térni arra a tévútra vivő kijelentésre, amellyel több feldolgozásban találkozunk. Többen azt állítják ugyanis, hogy a tereziánus, majd a jozefinista átalakulást, gyakorlatilag az egész osztrák felvilágosodást nagy mértékben a janzenista, reformkatolikus áramlatok eredményezték. Sőt úgy vélik, hogy van Swieten közvetítésével kerültek ide a Németalföldről a janzenista eszmék. Egyesek még azt 28 SCHOTTENLOHER: i.m. 197.p. 29 KLINGENSTEIN, Grete: Van Swieten und die Zensur. In: Gerard van Swieten und seine Zeit. Hrsg.: Erna LESKY, Adam WANDRUSZKA. Wien - Köln - Graz, Böhlau Verl., 1973. 93-106.p. 45
