Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK amelyben leírta, hogy véleménye szerint miért vesztette el az egyetem a tekintélyét és felvázolta az egyetem és az orvosképzés reformjának általa elképzelt menetét. A javaslatok között szerepelt a tanárok méltó javadalmazása mellett a megfelelő körülmények (tanterem, laboratórium és botanikus kert) biztosítása is. Sürgette a kémia és a botanika - a kísérletezésre, megfigyelésre és tapasztalásra alapozott oktatás pilléreiként - oktatásának bevezetését, amely törvényszerűen megtöri a tanítás spekulatív szellemiségét. A tervezettel egyetértett Mária Terézia, a megvalósítást rábízta udvari orvosára. A változtatások bevezetését a bécsi egyetemen kezdte meg (1749-1756 között), majd rábírta az uralkodónőt, hogy a birodalom többi egyetemén is rendelje el a kötelező reformokat. így került sor a gráci, a páviai, a prágai és nem utolsó sorban a nagyszombati egyetemre is. A bécsi orvosi kar átszervezése a leydeni példa nyomán valósult meg. Elsődleges célja a gyakorlati szempontok kiemelése és a klinikai oktatás bevezetése volt, ugyanakkor az elméleti tárgyak tanítása is nagymértékű átszervezésre szorult. A korszerűsítés érdekében számos új egyetemi intézetet alapított, amelyek - valamint a különféle tanszékek - élére Európa legkiválóbb szakemberei közül hívott meg vezetőket. A klinikai oktatás elősegítése miatt is sürgette a bécsi Allgemeines Bürgerspital létrehozását, ennek élére a hajdani leydeni medikustársat, a Boerhaave tanítvány Anton de Haént (1704-1776) híva meg. Az új létesítmények (az anatómiai, a kémiai, az állatorvosi) közül hamarosan kimagaslott és európai hírnevet szerzett a botanikus kert, vezetésével 1752-ben Nikolaus Joseph Jacquin (1727-1817) holland származású kémikus-botanikust bízta meg van Swieten. Egyúttal a kémiai és botanikai tanszéket is Jacquin irányítása alá helyezte. 1754-ben bevezették a szülészet elmélet oktatását, de a szemészet is a tantárgyak közé került. Van Swieten a foganatosított intézkedésekkel a jó elméleti alapokra helyezett, gyakorlati-klinikai oktatással kibővített orvosképzést valósította meg Bécsben. Voltak olyan előírásai, amelyeknek fontosságát megkérdőjelezték akkor is, majd a későbbi kutatások is. Nevezetesen, hogy kötelezővé tette a meghatározott tankönyv szerinti tanítást. (Ezt a korlátozást csak a 19. században szüntették meg, a tanszabadság elvének érvényesülése után.) Van Swieten ezzel azt az anarchiává fajult felületességet akarta megszüntetni az egyetemen, ami a tanárok addigi „szabad” stílusú előadásainak volt a következménye. Kitartó munkájának eredménye az a klinikai iskola, amelyet az orvostörténelem az első bécsi iskola néven tart számon, és amely virágkorát majd Maximilian Stoll (1742-1788) vezetése alatt érte el.26 IV./4. A cenzúra átalakítása A van Swieten hatására életre hívott reformintézkedések sorában - időrendben — a cenzúra átalakítása és korszerűbb alapokra helyezése következett. Bevezetésképpen fel kell idézni a cenzúra intézményének és történelmi fejlődésének néhány jellegzetességét. Az első fontos megállapítás, hogy mindig kedvezményezett helyzetben volt az - legyen akár személy, hivatalos szerv, intézmény -, akinek a kezében volt a cenzúrázás joga. Kivételezett helyzetét felhasználhatta a haladás érdekében éppen úgy, 26 SCHULTHEISZ Emil: Gerard van Swieten (1700-1772). In. Híres magyar orvosok. 2.köt. Szerk.. Kapronczay Károly, Vizi E. Szilveszter. Bp., Galenus K., 2003. 17,-20.p. LESKY, Erna: Heilkunde und Gesungheitswesen unter Maria Theresia. In.: Österreichische Apotheker Zeitung, 1980, 34, 20. 357-360.p. -GANZINGER, Kurt: Drei Niederländer als Förderer des österreichischen Gesundheitswesens und der Naturwissenschaften im 18. Jahrhundert: van Swieten, Jacquin, Ingen-Housz.
