Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK egészségügyre vonatkozó elgondolása kimutathatóan rányomta bélyegét több - orvos szerző által írott - egészség-politikai munkára is (pl. Benkő Sámuel, Huszty ZakariásTeofil, majd id. Bene Ferenc ilyen témájú könyvei).22 IV./2. A befolyásos udvari orvos, Gerard van Swieten és a tereziánus reformok Az osztrák - és közvetve a magyar - felvilágosodás központi egyénisége minden kétséget kizáróan a holland származású Gerard van Swieten (1700-1772) volt. Sokan és sokat írtak róla, amit sokirányú tevékenysége indokol. A tudományos és kulturális élet oly számos területét igyekezett megreformálni - nem sikertelenül -, ami mindenképpen túlmutat az orvostörténelem keretein. 1700. május 5-én született Leydenben, katolikus családban. Ez a tény sorsa további alakulásában nem egyszer döntő volt. Bár korán árván maradt, a családi vagyon lehetővé tette számára a legjobb iskolázást. Kezdetben jogot tanult Löwenben, de ez nem kötötte le figyelmét, ezért hamarosan a leydeni egyetem orvosi fakultásán folytatta tanulmányait. Hermann Boerhaave, az első mai értelemben vett klinikus oktató, órái kötötték le legjobban figyelmét. Boerhaave tudása, orvosi szemlélete életre szólóan befolyásolta egyéniségét, orvosi munkáját, gondolkodásmódját. A szellemi vonzódás nyilvánvalóan kölcsönös volt, mert később a tanítványból munkatárs, a mester müveinek értő feldolgozója és kommentátora lett. Van Swieten tagja volt annak a tanítványokból létrejött szellemi körnek, amely Boerhaave körül csoportosult és mesterük előadásai nyomán megvitatták a stúdiumok során felmerült problémákat. A kör tagjai voltak még a holland Gronovius, az angol Lawson, a német Johann Nathaniel Lieberhühn (171 1-1765), sőt a botanikus Karl von Linné (1707-1778) is. Van Swieten orvosi diplomája megszerzése (1725) után Boerhaave klinikáján dolgozott, majd rövidesen az előadásokon is helyettesíthette mesterét, emellett kilenc évig a lakásán is tartott magánelőadásokat. 1734-ben azonban az egyetemi szenátus megtiltotta, hogy otthoni előadásait folytassa, mégpedig katolikus hite miatt. A döntést Adrianus van Royen (1704-1779), az egyetem protestáns szellemiségének fanatikus védője, szorgalmazására hozták meg.23 Ez az esemény már előrevetítette a további kedvezőtlen történések árnyát. 1738-ban, közvetlenül Boerhaave halála előtt - a professzor kifejezett kívánságára - felmerült egyetemi tanárrá való kinevezésének lehetősége, de van Royen rábírta a súlyos beteg Boerhaavet, hogy mégse van Swietent jelölje utódjául. Boerhaave halála törvényszerűen van Swieten hollandiai karrierjének is véget vetett. A protestáns Hollandiában a katolikusok érvényesülése ütközött akadályokba, míg néhány évvel Gerard van Swieten (1700-1772) portréja 22 HUSZTY Zakariás Teophil: Discours über medizinische Polizey. Leipzig, 1785-86- Bd. 1-2. BENKŐ Samuel: Tentamen philopatriae in monarchiis et aristocratis promovendae phylosophicum. Vindobonae, Kurzboek, 1787. - BENE.Farnciscus: Elementa politiae medicae. Budáé, 1807. Bd. 1-2. 23 DUKA Zólyomi Norbert: Gerard van Swieten. Orvosi Hetilap, 1972, 113, 8, 455- 457p. 41
