Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
IV. Felvilágosult abszolutista állammodell-elméletek, a kameralizmus Habsburg változata
IV. FELVILÁGOSULT ABSZOLUTISTA ÁLLAMMODELL-ELMÉLETEK alapították meg Bécsben Deutsche Gesellschaft néven azt a társaságot, amely az osztrák kultúra ápolását tekintette fő feladatának. Sonnenfels lelkesen kapcsolódott be a társaság életébe, ahol lehetőségeket látott egyénisége és képességei kibontakozásához. Sok fontos emberrel kötött itt ismeretséget, elsősorban a reformeszmék híveivel és támogatóival. Még közelebbi kapcsolatba került az előzőekben említett Rieggerrel és a magyar ügyekkel foglalkozó Egyd Borié fi 719-1793) államtanácsossal. Boriéval - a 14 év korkülönbség ellenére - sok rokon vonás erősítette a barátságát. Boriét sokan a tereziánus népesedés-tudomány atyjának nevezték, Sonnenfelssel is főként erről a témáról folytatott eszmecserét. Borié biztatására és ajánlásával — pályázat elnyerésével - került az 1763-ban alapított államtudományi tanszékre ( Polizey und Kameralwissenschaft) előadónak. Sonnenfels hamarosan a legmegbecsültebb szaktekintéllyé vált ezen a területen. Az e témában, 1765-ben írott három- kötetes munkáját - Grundsätze der Polizey-, Hand lungs- und Finanzwissenschaften - 1769-ben kötelező tananyaggá nyilvánították valamennyi örökös tartományban. (A monumentális, minden szempontból korszakalkotó könyv értékelésére a későbbiekben visszatérünk.) Az 1760-as években már egyre többet foglalkozott művelődési kérdésekkel is. 1764-ben alapította a Der Vertraute c. lapot, majd 1765-67 között az ő szerkesztésében jelent meg a Der Mann ohne Vorurteil című, morális folyóirat. Ezek - de főként az utóbbi - példaképül szolgáltak a magyar felvilágosodás korának irodalmában, gondoljunk a „testőr-író” Bessenyei György hasonló című lapjára. 1782-től tagja az udvari tanulmányi bizottságnak, a cenzúrái ügyek előadója. Ebben a minőségében szoros kapcsolatok fűzték Magyarországhoz is, Pászthory Sándorral, sőt Kazinczy Ferenccel is személyes kapcsolatban állott. Müvelődéstörténetileg igen értékes az a felkérésre összeállitott tanulmányi tervezet, amelyet Nagy Katalin cámő részére dolgozott ki 1786-ban. 1790-92-ben elkészítette a Habsburg Birodalom felsőoktatásának átalakítását megcélzó munkáját is. 1803-ban az új büntetőtörvénykönyv megalkotásában fejtett ki aktív szerepet. Elnyerte az udvari tanácsosi rangot, 1797-ben bárói rangra emelték. Tudományos és szakmai célkitűzéseinek teljes kibontakozása a jozefinista eszmék talaján valósulhatott volna meg, így II. József halála után karrierje szinte törvényszerűen derékba tört. Az osztrák felvilágosodás egyik legnépszerűbb, de legtöbbet vitatott személye volt. Egyes életrajzírói a 19.századi liberalizmus előfutárát látták benne.11 12 A közigazgatással, államigazgatás-tannal kapcsolatos kutatásainak és munkálkodásának első sikereit hozta meg, amikor Mária Terézia kinevezte a Polizey und Kameralwissenschaft néven létrehozott tanszékre előadónak. Az itteni képzés célja az volt, hogy az új típusú államrendszer számára olyan hivatalnoki gárdát neveljenek, akik erős támaszai lesznek az apparátus működésének. A császámő ezzel bíztatta a beiratkozókat: „Azok, akik az előadásokat látogatják, s az ismeretekben jó előmenetelre tesznek szert, mások előtt kerülnek hivatali alkalmazásra."'1 A megfelelő erkölcsi képzésen túlmenően közgazdaság- tant, statisztikai ismereteket és a hivatali ügyrendet is el kellett sajátítaniuk. Sonnenfels kétségtelen vonzódása e témákhoz korábban is megmutatkozott a populáció-elméleti viták és kutatásai kapcsán. Az új tudományág oktatása és terjesztése Mária Terézia uralkodása idején fontos szerepet kapott, de még inkább előtérbe került II. József idején. Az első lépéseket a közigazgatás modernizálás felé Mária Terézia tette meg a Haugwitz-féle reformmal, ami a politikai és pénzügyi kormányszervek egyesítését kívánta megvalósítani, de a haugwitzi 11 MÜLLER, W.: Joseph von Sonnenfels.Wien, Kalliwoda, 1882. 12 BENDA Kálmán: Emberbarát vagy hazafi? (Tanulmányok a felvilágosodás korának magyarországi történetéből). Bp„ Gondolat k., 1978. 232-236.p.
