Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
III. Magyarország a XVIII. század első felében
III. Magyarország a XVIII. század első felében III./1. Népesség, a lakosság életét befolyásoló természeti körülmények, járványok Míg Európa nyugati államaiban a népesség a század folyamán mintegy kétszeresére gyarapodott, addig Magyarországon lényegesen rosszabb volt a helyzet. A török uralom, a törökellenes háborúk, majd a Rákóczi szabadságharc évei alatt nem csak a csatákban elesettek számával csökkent a lakosság lélekszáma, de az országot időről időre végigtaroló járványok is — elsősorban a pestis, valamint a malária, a vérhas és a kiütéses tífusz - tömegesen szedték áldozataikat és ekkor még nem is szóltunk a természeti csapásokról, valamint a következményként pusztító éhínségekről. A nem csupán a lakosságot tizedelő járványokról, de a szélsőséges időjárási eseményekről és az ezek következtében létrejövő ínséges állapotokról is beszámoltak a korabeli feljegyzések1 Mindenek előtt az orvosok készítettek ilyen tartalmú írásokat, de a természettudományok más területein munkálkodóktól, és papoktól is maradtak fenn erre vonatkozó dokumentumok, naplórészletek, folyóiratokban megjelentetett tudósítások. Rengeteg nyomorúság forrása volt a hosszú aszályos nyarak sorozatos ismétlődése, amikor a termés teljesen elpusztult, katasztrofális éhínséggel sújtva a lakosságot. 1718-ban olyan volt az éhínség, hogy az emberek vándoroltak az országban, felfalták még a döglött kutyákat és macskákat is. Raymann János Ádám eperjesi főorvos (190-1770) 1718 augusztusában részletes jelentést tett közzé a Breslauban megjelenő Sammlung von Natur und Medián... című természettudományi folyóiratban, amely különös érdeklődést tanúsított a meteorológia megfigyelések iránt. Raymann leírta, hogy a talajban 3-4 ujjnyi repedések keletkeztek és egy fél ölnyire (kb. 1 méter) leásva sem volt nyoma semmi nedvességnek. Aratásról szó sem lehetett a szárazság következményeként a silány termést, a gabona kalászait szálanként gyűjtötték be.2 A felvidéki orvosok közül hasonló megfigyeléseket foglalt írásba Bácsmegyei István Pál és Buchholz György is. Nem volt jobb a helyzet a Maros vidékén vagy Erdélyben sem: a források kiapadtak a hajók zátonyként álltak a folyók medrében, a föld úgy megrepedezett, hogy a résbe két kezét bele tudta dugni az ember - írta le Köleséri Sámuel (1663-1732) erdélyi főorvos szintén a Sammlung-ban.3 Sopron környékéről Loew András városi főorvos (1666-1710) latin nyelvű feljegyzései számolnak be, ő Sydenham gyűjteményes munkájában tette közzé megfigyeléseit. Loew meteorológiai műszereivel dolgozott Gensel János Adám (1677-1720, észleléseit szintén megtaláljuk Syden1 Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig. A feljegyzéseket feldolgozta: RÉTHLY Antal. Bp., Akadémiai K„ 1970. 2 Sammlung von Natur- und Medicin - Wie auch hierzu gehörigen Kunst- und Literatur Geschichten... 1719. VI. (A folyóirat „Acta Eruditorum Wratislawiensis” címmel is ismert) 3 KOELESERI DE KERES-EER. Samuel: Einige Special-Relationes u. Remarques der ungewöhnlichen Sommer-Hitze dieses Jahres, in: Sammlung.... 1718.
