Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
Összegzés
ÖSSZEGZÉS A hosszú török uralomtól megszabadult, de minden vonatkozásban súlyosan elmaradott Magyarországon a tudományok és a művelődés a tereziánus és jozefini korban jelentős változásokon, fejlődésen ment át. Az Európa fejlettebb régióihoz való felzárkózás szándékával ösztönzött reformok lehetőségét a felvilágosult-abszolutista uralkodók teremtették meg. A kameralista államvezetés elvei - nem kis részben gazdaságpolitikai indíttatásból is - kedveztek a tudományok, a kultúra, az oktatás, ezen belül az orvoslás és az egészségügy fejlesztésének. Az orvoslás és az egészségügyi kultúra terén bekövetkezett nagymérvű előrelépést segítették az uralkodói rendelkezések, amelyek a központilag rendezett és szervezett köz- egészségügy intézményrendszerének alapjait rakták le. A hazai orvosi kar létrehozásával a katasztrofálisnak nevezhető orvoshiány csökkentése mellett lehetőség nyílt az alsóbb szintű egészségügyi személyzet (sebészek, bábák, gyógyszerészek) ellenőrzött keretek közötti és megfelelő színvonalú oktatására is. A tudományok és a hazai műveltség fejlesztése, gazdagítása érdekében nagy erőfeszítéseket tett az értelmiség. A bizonyítás szándéka által ösztönözve, az alkotó elme segítségével kívánták a külföldnek cáfolni az ország szellemi elmaradottságát, eredményekkel érvelni annak alátámasztására, hogy a magyarok is tájékozottak a tudományokban, és képesek a tudományos kutatásokra. A bölcsészek, jogászok, teológusok mellett a kimagasló tehetségű és szorgalmú orvosok nem csak a maguk szakterületét igyekeztek európai szintre emelni, az anyanyelvű tudományos szakkönyvkiadást fellendíteni és a közérthető módon, kinek-kinek anyanyelvén hozzáférhető kiadványok által a lakosság egészségügyi ismereteit gazdagítani. A sokirányú műveltségű és érdeklődésű orvosok tevékenyen részt vettek a hazai tudományos élet megszervezésére irányuló törekvésekben, a létrehozni kívánt társaságok tervezésében, a rövidebb-hosszabb ideig ténylegesen működő társulások munkájában, a szárnyait bontogató hazai időszaki sajtó alakításában. Különösen értékesek és maradandóak a nyelvészet, a nyelvújítás és a szakma anyanyelvűvé tételére vonatkozó eredményeik. A széleskörű — elsősorban levelezés által fenntartott - kapcsolataik nem csupán a hazai értelmiséggel fűzték őket össze, de a külhonival is. Személyük, működésük és életművük figyelemre méltó helyet kapott a felvilágosodás korának tudományos és kulturális életében. A 18. századi történések - az útkeresés nehézségei, a botladozások, megtorpanások és kudarcok ellenére is - elindítói voltak annak a folyamatnak, amelynek kibontakozását a következő évszázad hozta meg: a gazdag szakkönyvkiadást, az önállósodott orvosi szaksajtó létrejöttét, az orvoslás szaknyelvének anyanyelvűvé válását, a tudományos társaságok között komoly szakmai elismertséget szerzett, növekvő számú orvostudományi társaság létrejöttét és eredményes munkálkodását. 236
