Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI ezért határozta el, hogy magyarul is megjelentet egy munkát „az ügyefogyott szegényeknek ”. A bevezetésben számos - nem a köznépnek megfogalmazott - módszertani utalás is található. A szerző elmondja, hogy sokban volt segítségére Crantz előzőekben említett műve, amelyből a magyar vizeket „kiszedegette”, de az általa leginkább ismert kortárs gyógyvízelemzők között felsorolja Adami Pál, Engel Jakab, Winterl Jakab, Torner Mihály, Fuker Jakab, Zágoni Gábor, Vásárhelyi Sámuel, valamint néhány kevésbé ismert személy, katonaorvosok, és seborvosok, a korábbiak közül pedig Torkos nevét, mint a könyve megírásához segítségül vett szakmai forrásokat. „Bizonyára Magyar ország különbféle, és legnevezetesb orvos vizekkel ditsekedik annyira, hogy nintsen a ’ Magyar Nemzetnek szüksége a ’ külső Országoknak drágán keltendő orvos vizeire ” jelenti ki. Ezek megismerésére, feltárására és a vizsgálatok elvégzésének módjára is ötlettel szolgál. Mindenek előtt azt fejti ki, hogy a víz minőségére vonatkozó legjellemzőbb adatokat a helyszínen lehet megállapítani, érvényes ez a felszínre törés helyén mért hőmérsékletre, mind pedig a forrás körül kialakult gőzök és párák figyelembe vételére, amelyek szintén sokban befolyásolják a minőséget. Az analizálás végrehajtásához Staehling József korábban említett könyvét ajánlja segédletül. Akik nem tudják a kémiai vizsgálatokat helyben elvégezni, küldjenek mintát Winterl Jakabnak, a pesti egyetemre, aki - La Langue szerint - a legkiválóbb szakértője ennek a módszernek. Ezután részletesen elmondja, hogy milyen módon kell az ivókúrát, illetve a fürdőkúrát alkalmazni, a kívánt eredmény eléréséhez hogyan kell működnie a célszerűen, - a különböző nemű, eltérő kezelést igénylő, sőt más-más társadalmi hovatartozásé betegek - megfelelő elkülönítését lehetővé tevő fürdőnek, kitér a személyzet figyelmes, tapintatos, de bizonyos esetekben kérlelhetetlen szigorúságot feltételező („rút nyavalyások elkülönözése”) viselkedésére. Utóbbival kapcsolatban még arra nézve is fontos előírásokat ad, miképpen kell a fürdőkben végzett köpölyözéseket is elkülönített helyen végezni, mivel a beavatkozás véres látványát „szemlélni felettébb irtózó, ’s némelykor veszedelmes, leg inkább az idegeneknek. ”197 A kor szokása szerint sokan éppen a köpölyözés miatt keresték fel a fürdőket. Erről ekképpen nyilatkozik: „A' Feredőknek pedig se eret nem kell vágatni, se magokat köpölöztetni a' Főborbélynak javaslása, 's rendelése nélkül, kinek kötelessége lészen az érvágó ’s köpölöző helyeket, és a ’ vérnek a ’ testből kivévendö ménynyiségét maghatározni: mert a ’ mértéktelen érvágások, és köpölözések már sokakat halálig megnyomorítottak. ” 197 198 199 200 A fürdők közelében szálláshelyeket is kell létesíteni, a fürdőzők számára nem túl messze, de akik ivókúraként alkalmazzák, azok szállása lehet távolabb is, mivel „ezeknek a ’ sétáló járás mint az ital előtt, mint az italbann, mint pedig azutánn szükséges... ” 199 Ismerve a szokást, hogy sokan szívesen elviszik az ivókúra célját szolgáló vizet, ezért a következő javaslata van: „ ... számokra jó, és alkalmatos üvegeket kell szerzeni, hogy a ’ Savanyú Vizek az áltál-küldésben megne romoljanak. Ez végre hasznos, és talám szükséges volna ottan egy üveg bánya, vagy bolt. ” 200 Ettől már csak egy lépés a palackozás megvalósítása. Utolsó tanácsként azt fogalmazza meg a szerző a fürdőkben tevékenykedő borbélyoknak, hogy bizonytalan esetben mindenképpen tanácsot kell kérni az orvosoktól, sőt a különleges „nyavalyák környülállásait" kötelesek jelenteni az orvosnak, aki ezeket összegyűjtve, lejegyezve nyomtatásban adja ki mások okulására. La Langue könyve a rendkívül hasznos és tar197 LA LANGUE: i.m. Elől-járó beszéd. 11. sztl.p. 198 LA LANGUE: i.m. Elől-járó beszéd. 12. sztl.p. 199 LA LANGUE: i.m. Elől-járó beszéd, 13. sztl.p. 200 LA LANGUE: i.m. Elől-járó beszéd. 13. sztl.p. 229
