Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI Jurdőházat sorozatosan építsenek... ” 183 Torkos javasolta, hogy - mivel több betegségben (pl. ülőidegzsába) nem tanácsos, sőt inkább káros a tó meleg vizében való fürdőzés, vagy a hosszas üldögélés - az építkezések során különleges zuhanyozó és gőzölő berendezésekről és helyiségekről is gondoskodjanak. A felterjesztés sikeres volt, a fürdőhely kiépítése megindult. Ez azonban nem kizárólagosan Torkos érdeme volt, mivel az almási kincstári uradalom kegyura Mária Terézia volt, ezért talán előnyösebb megítélés alá esett a kérdés. Nagy esemény volt a kicsiny település történetében, amikor 1751-ben hajón megérkezett Mária Terézia, hintón végighajtott a falun, megtekintette a forrásokat és az építkezést, beszédbe elegyedett a lakosokkal.184 A dunaalmási gyógyfürdő egészen az 1970-es évekig kedvelt gyógyhely volt, utána azonban fokozatosan tönkrementek az épületek, használhatatlanná vált a gyógyulni vágyók számára. Napjainkban tervezik a fürdő rendbehozatalát, a fürdőélet felélesztését. A gyógyvízkutatásoknak köszönhető Torkos felfedezése, ugyanis a zólyomi vizek vizsgálata során, 1754-ben, elsőként analizálta és írta le a sziksót, amely sok hazai víz alkotóeleme, különösen az alföldi szikes területeken. 185 Kidolgozta gyógyszerként való alkalmazásának módját a heveny gyomorfertőzések, gyomorhurutok kezelésére („Sál Poly- chrestum” nevet adva neki), eredményeit 1763-ban publikálta.186 1765-ben jelent meg a dunai fürdők hasznáról és alkalmazásáról írott Torkos-mü.187 A bevezetőből megtudjuk, hogy Pozsony városán kívül ,,két nyilvános Jürdőház található a Dunánál’’ ezért gondolta úgy, hogy bemutatja a Duna vizének fürdőként való alkalmazását és annak hasznát. A közönséges melegített víz - tehát nem gyógyvíz - fürdőként való használatát elemzi az egészséges életvitelben, illetve annak szerepét az egészség megtartásában és a betegségek megelőzésében. Hosszadalmas leírását adja, hogy melyik évszakban és napszakban, milyen gyakorisággal tanácsos fürödni gyermeknek, felnőttnek, aggastyánnak, erősnek és gyengélkedőnek. A tanács az, hogy időseknek és betegeknek elegendő havonta 2-3 alkalommal 1 vagy másfél óra hosszat fürdőzni, ellenben az egészségesek hetente 2-3 alkalommal, de akár naponta is fürödhetnek, mégpedig olyan sokáig, ameddig jólesik nekik.188 Adami Pál (1739-1795) tevékenységének jelentős része az állatorvosláshoz, az állatjárványok leküzdéséhez kapcsolódott, 1766-ban kiadott könyvét helytörténeti monográfiaként és Trencsén megye gyógyvizeinek összefoglalásaként is jellemezték.189 A kortársak sokszor támaszkodtak adataira. Bár a gyógyhatású vizek iránti érdeklődés a század folyamán lankadatlan, sok kudarc forrása volt a nem megfelelő vizsgálati módszer alkalmazása. A korabeli feljegyzésekben számos olyan megjegyzés olvasható, amely szerint egy-egy víz vizsgálatakor hosszú időt igényelt a megfelelő reagens anyag és az eredményre vivő módszer megtalálása.190 Az egységes vízvizsgálati módszerek kidolgozásában figyelmet érdemel Staehling József 183 U.o.: 33.p. 184 LENHARDT György: Dunaalmás. Komárom, Komáromi Lapok kiadása, 1942. 13, 17.p. 185 SZATHMÁRY László: Régi Magyar vegytudorok ... i.m. 23-25.p. 186 TORKOS Justus Johannes: Sal minerale alcalicum nativum Pannonicum et ex eodem parata remedia Liquor Polychrestus alcalicum noncupata desiderio et voluntati multorum satisfacturus candido calamo explicat... Posonii, Länderer, 1763. 187 TORKOS Justus Johannes: Balneum aquae ducis oder Bericht vom Nutzen und Gebrauch des Donau-Bades. Pressburg, Länderer, 1765. 188 TORKOS: Balneum aquae ... i.m. 25-26.p. 189 ADAMI, Paul: Hidrographia comitatus Trencsiniensis. Viennae, 1766. 190 SZŐKEFALVI - NAGY Zoltán: A gyógyvizek kémiai vizsgálata hazánkban a XVIII. században, in. Az Egri Pedagógiai Főiskola Füzetei. 154. Eger, Városi ny., é.n. 601-614.p. 227
