Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XII. Az orvoslás és az egészségügyi felvilágosítás kiadványai
XII. AZ ORVOSLÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI FELVILÁGOSÍTÁS KIADVÁNYAI lentette meg, azonban 1764-ben a svéd királyi akadémia buzdítására önálló kötetként is kinyomtattatta. Rövid idő alatt hat kiadás követte egymást, majd lefordították németre, franciára és angolra is. A magyar fordítás az 1781 -es negyedik német kiadás alapján készült.17 Rosen 28 fejezetben taglalta a gyermekorvoslást, az egyes körfolyamatokat részben a saját, részben legismertebb kortársai tapasztalatai alapján dolgozta fel, akikre korrektül hivatkozik a leírás során. Kórtani szempontból azonban kizárólag saját nézeteit tartja biztosnak. A szoptatással, a dajka általi, valamint a mesterséges táplálással részletesen foglalkozik, kiemelve az anyai szoptatás semmivel sem helyettesíthető fontosságát. A betegségleírások és terápiák sorában sok figyelmet szentel a könyv a himlő különböző fajtáinak és természetesen az inoculatiónak is. Gyakran más szert ajánl a szegény és a gazdag szülőknek. Csecsemők betegségei esetében a gyógyszert a szoptató anyával, dajkával vetette be. Általában tartózkodott a babonás gyógymódoktól, teljességében azonban ő sem tudta magát távolt tartani az asztrológiai szemlélet hatásaitól. A fordító, Domby, az „elöljáró beszédben” a jövendő olvasóknak, vagyis „az értelmes orvosok és borbélyok"-nak ajánlja figyelmébe a kötetet. A fordítás értékét növeli, hogy Domby sok helyen hozzáfűzi a magyar vonatkozású, saját tapasztalatait tartalmazó megjegyzéseit. Többek között a torokgyíknál, vagy az un. angliai betegségnél, vagyis rachitisnél. Érdekes néhány betegségnek a magyar neve, feltehetően Domby kreációi: a croupot „csikorgó" vagy „zwgó megfojtásnak” nevezi, a pertussist ,fulasztó ” vagy Rikoltó hurutnak" mondja. Domby a könyvet Forgách Ludmilla grófnőnek ajánlja, „kinek edelényi kastélya sok gyámoltalanságra jutott gyermekeknek szüleiktől megfosztott árváknak befogadó szállása s a ki, ha betegségek történnek, számára orvost vitet, gyógyíttatja, sőt maga is körülöttük éjjel-nappal vagyon, fáradoz, nyughatatlankodik. ” A korábban már említett - Lange Márton gondozásában, Kolozsvárott, 1791 -ben megjelent - könyv második része a gyermekgyógyászati müvek sorába kívánkozik, hiszen nem csak az újszülöttek bajaival foglalkozik, hanem a kisgyermekkor betegségeivel is: a hasmenések különféle formáival, a gilisztássággal, a ,fulasztó hurut" ta\, a nátha-huruttal, az „ángliai betegség"-gel, a kiütésekkel, ótvarral, a váladékozó („tsipázó”) szemmel, a „főre való-esés" esetleges következményeivel, stb. A kronológiát követve - bár választott tárgyidőszakunk után néhány évvel jelent meg - szólnunk kell röviden Domby Sámuelnek egy másik gyermekneveléssel kapcsolatos fordításáról is. Jacques Ballexserd (1726-1774) svájci orvos jutalmazott müvét fordította le magyarra Fontos kérdés, miképpen kelljen a ’ gyermekeket természet szerént úgy nevelni, hogy egésségesek, nagyok, erőssek és hoszszú életűek lehessenek? címmel (Pozsony és Pest, Länderer, 1807), ekkor is az eredeti munka német fordítása alapján dolgozott Domby. A gyermeki életet négy korszakra osztja, az első az elválasztásig, a második egy éves kortól az ötödik év betöltéséig, a harmadik a 10 éves korig, a negyedik pedig a 16. életév eléréséig tart. Ez a szakaszolás adja a mü vázát. Fontos megállapításokat tett Domby a meglehetősen teijedelmes magyar nyelvű bevezetésben, amikor a szülők életmódját taglalja, mint a gyermek követendő példáját, a gyermek testi, lelki, szellemi létét, annak alakulását pedig a társadalmi valóságba helyezi el, avval szoros összefüggésben értekezik róla. Ballexserd gondolatmenetét követve azonban mindenütt saját megfigyeléseit, tapasztalatait, gondolatait is hozzáfűzi a szöveghez. Nagy teret szentel a himlőoltás népszerűsítésének, statisztikát közöl a londoni gyermekhalandóság adataiból. Elmesélte, amit a hazai oltásokról tud, Weszp- rémire hivatkozva bizonygatta, hogy az inokuláció is jobb a semminél, a Jenner-féle eljárás pedig még több védelmet jelent. A szerzők közül a legtöbbször Lockra hivatkozik a munka, 17 Ezt a német fordítást a szintén svéd születésű, ez időben göttingai egyetemi tanár Johann Andreas Murray készítette. 187
