Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA remtésére irányuló törekvés, amely a legszembetűnőbb eredményeket a század utolsó harmadában érte el. A legtöbb anyanyelvű munka a mezőgazdaság és az orvostudomány, az egészségügyi felvilágosítás témakörökben jelent meg. A kötetek kezdetben külföldi szerzők sikeres munkáinak fordításai voltak ,,hazánk állapottyához alkalmazva", egyéb toldalékokkal „megjobbítva.". A fordításokat az ország legjelesebb orvosai készítették: Veszprémi István, Domby Sámuel, Szeli Károly, Marikovszki Márton Madai Dávid Sámuel, Per- liczi János és még lehetne a sort folytatni. A köteteket olvasva azonban - értékelve ugyan az ötletes, szemléletes, „ízes” kifejezésmódot - érthetővé válik az a kortársi igény és törekvés, hogy a nyelvet és a helyesírást lehetőség szerint szabályok közé kellene szorítani, az egyes tudományterületek szakterminológiáját létre kell hozni, illetve a már meglévőt egységesíteni. Közismert tény, hogy a tudományos nyelvújításra elsőként Bessenyei György hívta fel a figyelmet 1778-ban, Magyarság c. cikkében a sokat idézett mondattal: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sosem... ” A magyamyelvüség programját azonban a legalaposabban, az egész nemzet és a tudomány érdekeit figyelembe véve Decsy Sámuel orvosdoktor tette vizsgálat tárgyává 1790-ben a Pannónia Féniksz, avagy a hamvából feltámadott magyar nyelv c„ Bécsben megjelentetett müvében. Az oktatási rendszer hibáiból kiindulva mutat rá az anyanyelv fejletlenségének okára. Nem szándékozott a latint száműzni az iskolákból, csupán azokra akarta korlátozni, akiknek későbbi munkájuk során elengedhetetlenül szükségük lesz rá: papokra, jogászokra, orvosokra. Az ő tanításukat is az ésszerűség keretei közé kivánta szorítani, hiszen csak a fogalmazványok megírása, szövegek megértése a cél, a pap nem prédikál latinul, a prókátor és a bíró sem deákul intézi a peres ügyeket, az orvos is legfeljebb a receptet írja meg latinul, de az anyanyelvén érintkezik a beteggel.196 A szakkönyvek fordítása, valamivel később pedig az önálló kutatásokra alapuló magyar nyelvű orvos- és természettudományi müvek megírása egy-egy lépcsőfoka volt ennek a folyamatnak. A kötetek csaknem mindegyike gondot fordított a latinul, vagy németül közismert szakkifejezések magyar megfelelőjének közlésére, „propagálására”. Ezeket vagy a folyó szövegben, zárójelben adták közre, vagy függelékként, szótár-szerű kigyűjtésben. Az orvosi nyelvújítás szempontjából legértékesebb munkát felmutató, munkatársi gárdájában éppen ezért jelentős számú orvost foglalkoztató társulások közül kiemelkedett a Görög-Kerekes szerkesztők köré gyűlt Bécsi Tudós Társaság és az Erdélyi Nyelvmívelö Társaság. Görögék lapjának mintegy „előzeteseként” jelent meg egy hirdetés a Magyar Kurír 1789.január 31 -i számában, amely az akkor meghirdetett pályázatra elkészített kéziratokat a májustól megjelenő Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztőségébe kéri elküldeni. A pályázat egy magyar nyelvű pszichológiai könyv megírására buzdított, egyben ígéretet tettek arra, hogy az első helyezett munkáját kinyomtatják 150 példányban, a szerzőt pedig 30 arannyal jutalmazzák. A díj anyagi fedezetét Széchenyi biztosította, aki ezekben az években már egyre többet áldozott a magyar tudományosság érdekében. Péczeli József a nyilvánosság előtt örömmel üdvözölte a kezdeményezést és a legszebb antik hagyományok folytatását, az akadémiák tudományápoló gondolatát látta a pályázati rendszer ötletében. A pályázatra három jeligés munka érkezett be. Elsőnek az „Arcúm intestino J'rangit animum verő remissis” jeligét választó Pálóczi Horváth Adám (1760-1820) irodalmár, 196 BENKŐ Lóránt: Kazinczy Ferenc és kora a magyar nyelvújítás történetében. Bp., Akadémiai K., 1982. /Nyelvtudományi Értekezések 113./- KORNIS Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777-1848. l.köt. Bp., Egyetemi ny., 1927. 1 13-125.p.
