Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. TÖREKVÉSEK A HAZAI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁGOK LÉTREHOZÁSÁRA isputálja. Nagykároly, 1771./, aki ezzel „nem csekély szolgálatot tett hazájának” különösképpen azért, mert a nép nyelvén írta azt. A recenzor Simon Andre Tissot Z1728-1797) felvilágosító szándékú könyveihez hasonlítja értékét, utalva arra a helyzetre, amikor a szegény falusi lakosság távol az orvostól nem tud segítségért folyamodni senkihez. Az ismertetés azzal az óhajjal végződik, hogy milyen jó lenne, ha az örökös tartományokban használt többi nyelvre (cseh, szlovák, német, román stb.) is lefordítanák Csapó művét, hogy valamennyien hasznosan forgathassák. Csapó szerzőségében viszont /I. Cs. Med. D. monogrammal jelezve/ az 1773-as évfolyamban91 jelent meg egy rövid írás Naturgeschichte címmel. Johannes Habla disszertációjában a gyermekkori görcsös, fulladásos köhögéssel foglalkozott {De tűssé convulsiva). Az „L” monogram mögé rejtőző ismertető kiemeli, hogy egyébként is kevés a gyermekgyógyászati szakirodalom, evvel a betegséggel pedig még az általa nagyra tartott Nils Rosenstein sem foglalkozott behatóan. Felhívja a figyelmet, hogy gyermekkorban nem tanácsos az érvágás alkalmazása, viszont igen sok gyógynövény alapú szert javasol, hurutoldóként, nyugtatóként.92 Anton de Haén: Rationis medendi... in nosocomiopractico c. .terjedelmes és több kiadást megért müvének ismertetése két folytatásban jelent meg. Az első kötetből a járványokra vonatkozó fejezetre, a másodikból pedig az egészség megtartásának módjait leíró részletekre hívta fel a figyelmet a szerző.93 Valószínűleg Weszrémi ismertette a Bécsben komoly feladatokat ellátó, olasz származású Alexander Brambilla: Chirurgisch-praktische Abhandlung von der Phlegmone... c. könyvét, amelyet terjedelme miatt szintén két folytatásban adtak közre.94 Az ügy fontossága miatt igen részletes recenziót tett közzé a lap Joseph Habermann: De salubri sepultura c. könyvéről, összhangban az 1772. február 14-én kiadott, a halottak eltemetésének közegészségügyi feltételeit szabályozó központi rendelkezéssel.95 Az „R” monogrammal jelzett szerző néhány Magyarországon elvégzett himlőoltási próbálkozásról számolt be az 1773-as évfolyamban. Felveti a kérdést, hogy egyéb fertőző betegség ellen nem lenne e mód hasonló megelőző eljárás kidolgozására.96 Lischoviny Sámuel Dániel besztercebányai orvos Bécsben védte meg és adta ki orvosavató értekezését, szintén a himlőről (Epitome história variolarum ... Wien, 1772.). Az ismertető kitér „a híres debreceni orvos Veszprémi úr” ezirányú külhoni tapasztalataira és tevékenységére. Fischer Dániel iglói és Raymann János Adám eperjesi orvosok himlőoltással kapcsolatos munkásságára is hivatkozott, számszerű adatokkal alátámasztva állításait.97 Weszprémi István: Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae biographia c. munkája első kötetéről az 1775-ös évfolyamban az előzőekben már említett Czirbesz Jónás írt rendkívül részletes ismertetést, hosszasan taglalva Weszprémi és a könyv érdemeit.98 Weszprémi levelezéséből kiderült, hogy Czirbeszi kérte meg, hogy ismertesse Bábakönyvét is az Anzeigenben, mert még sehol sem jelent meg róla méltatás. Küldött is egy példányt 91 Anzeigen... 1773, 3, 34., 269-27l.p. 92 Anzeigen... 1772, 2^ 21, 165-167.p. 93 Anzeigen... 1772,2, 19,. 146-147.p. - 1772,2, 20,. 94 Anzeigen... 1774,4,1,. 3-6.p. - 1774, 4, 2, 9-1 l.p. 95 Anzeigen ... 1772,2, 15,. 113-115.p. 96 Anzeigen ... 1773,_3, 2, 14-16.p. 97 Anzeigen ... 1773, 3, 5, 76-77.p. 98 Anzeigen ... 1775, 5, 34, 265-268.p. 153-155.p.145
