Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére
XI. Törekvések a hazai tudományos társaságok létrehozására, a tudományos kutatások összehangolt megszervezésére Mivel mind a magyarországi tudományos élet megszervezéséhez példát nyújtó külföldi társulások esetében, mind pedig a hazai ez irányú próbálkozások sorában bizonyos terminológiai és szervezeti jellegű sokszínűség figyelhető meg, nem egy esetben félreértésekre is okot adva, ezért szükséges némi eligazítás. Német nyelvterületen - amely magyar viszonylatban az elsődleges példaképnek számított - az academia és a collegium kifejezés általában egyetemet illetve a felsőoktatási intézményhez kapcsolódó, a tudományos kutatást elősegítő társulást jelentett, a tudományos társaságot inkább a societas, Sozietät, Gesellschaft elnevezéssel illették, de természetesen érvényes volt mindennek az ellenkezője is, egy bizonyos társulás az idő teltével az elnevezések többféle változatával szerepelt (pl. a schweinfúrti Collegium Naturae Curiosorum, amely később a Sacri Romani Imperii Academia Naturae Curisorum, majd az Academia Leopoldina nevet vette fel). Ugyanakkor francia és olasz területen szinte egyöntetűen akadémiai mozgalomról beszélhetünk, amikor a tudományos társaságokról emlékezünk. Szervezeti, működési elveik szerint is igen változatos a kép, hiszen nagyon sok esetben nem a letisztult, írásban lefektetett alapszabályok szerint működő egyesületről van szó, hanem egy-egy nagy lélegzetű tematikus kiadvány, vagy folyóirat munkatársi gárdájáról, akik később társaságuk megalapítására is gondoltak. Más esetben viszont korábban valósult meg a társasági szerveződés és csak később kezdtek el foglalkozni a saját időszaki kiadvány megjelentetésének szándékával. A paletta sokszínűségéhez még egy - nem kevésbé fontos - jellemzőt meg kell említeni, nevezetesen a társaság patrónusának, mecénásának vagy alapítójának kilétét illetően, ez pedig általában a működési székhely függvénye volt. Franciaországban és Angliában már a 17. században uralkodói támogatással működtek a társaságok. A német területen létrehozott magántársaságok később nyerték meg ügyüknek az uralkodót. A felvilágosodás idején pedig egyértelműen kinyilatkoztatott uralkodói szándék mutatkozott a tudományos társaságok létrehozására is a tudományos élet abszolutista szempontú megszervezése érdekében. KORÁBBI SZERVEZŐDÉSEK A 17. század második felében a tudományszervezés, illetve a tudományos irodalom- kutatás különösen érdekes és rendkívüli értékeket feltáró folyamata a jezsuita történetírókhoz, Hevenesí Gáborhoz, Szentiványi Mártonhoz és Baranyi Pálhoz köthető, akik a Collegium Historicum Imperialehoz hasonlóan szervezett forrásgyűjtést végeztek a magyar történelem kéziratos hagyatékából. A nagyszabású feltáró és feldolgozó munka megszervezése és az egész munkafolyamat közös tervezés alapján történt, így ez a szerzetesi forrás- gyűjtő és feltáró iskola is már a tudományos kutatás érdekében létrejött szerveződés egyik 118
