Kapronczay Katalin: Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon - A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 4. (Budapest, 2007)

VII. A bábák oktatása

VII. A BÁBÁK OKTATÁSA

században ennek jellegzetes példája. A mindennapok gyakorlata itt is az volt, hogy a manuális tudást egy tapasztalt bába mellett sajátította el a növendék, majd a városi hatóság (a sebészt, a városi bábát és a városi orvost beleértve) előtt vizsgát kellett tennie. A beavatkozás lehetősége határok közé volt szorítva: komplikált, veszélyesebb esetekben sebészt, illetve orvost kellett hívni, a fogó használata bábák számára nem volt megengedett. A város bábáinak képzését egy seborvos, Jakob Leonhard Vogel (1694-1781) szervezte meg 1730-ban, mind a városi elöljárók, mind a sebészek, mind az érintett bábák kezdeti ellenállásával dacolva. Példaképe a strassburgi Fríed-féle oktatási rendszer volt, hiszen ő is ott tanult. A városi szülőotthonban tartott kurzusok költségeit végül is a helyi vezetés egyenlítette ki. A gyakorlati oktatás mellett nagy hangsúlyt helyezett az elméletre, Hendrich Deventer (1651-1724) híres szülészeti könyve,8 annak remek illusztrációi és demonstrációs eszközök jelentették a tananyag gerincét. Az intézmény további működését Vogel - már orvosdoktori oklevéllel rendelkező - utódai vitték sikerre. 9

A nyilvános szülőotthonok sora, amely minden esetben a bábaképzéshez kapcsolódott, 1751-ben Göttingennel folytatódott, ahol Johann Georg Roederer (1726-1763), az első szülész professzor Németországban, Haller ösztönzésére alapította meg a szülészeti intézetet. 1750-ben sebészek és bábák részére nyitotta meg kapuit a braunschweigi szakiskola, 1751-ben a berlini egyetem szervezésében, a Charité kórházban vált lehetővé a bábák gyakorlati oktatása, Johann Friedrich Meckel (1724-1774) anatómia professzor irányítása alatt. Koppenhágában 1761-ben létesítettek nyilvános szülőotthon háttérrel bábaképzőt.10 Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ezeket a szülőotthonokat az anyák (javarészt leányanyák) meglehetős bizalmatlansággal fogadták. Roederer első pácienseit szinte erőszakkal kellett bekényszeríteni az intézetbe. Jenában az 1779-ben kiadott rendelet szigorú büntetést helyezett kilátásba, ha a leányanyák nem veszik igénybe a szülőotthonokat.11

Toszkánában szintén a 18. század második felében került a közérdeklődés látóterébe a népesedés-elmélet és a vele kapcsolatos egészségügyi reformok kérdése. 1756-ban készült el az az egészségügyi tervezet, amely a firenzei Santa Maria Nouva kórházban létrehozott sebésziskola keretében kívánta a bábák oktatását is megszervezni. 12 Ennek érdekében az ígéretes tehetségű fiatal sebészt, Giuseppe Vespát (1727-1804) tanulmányútra küldték az akkor már nagyhírű Andre Levret (1703-1780) párizsi sebésziskolájába. Hazatérte után neki szánták a bábaképzés megszervezésének feladatát. A Santa Maria Nouva kórház - amely csupán az elméleti oktatásnak tudott helyet biztosítani - a 18. századi Firenze tudományos életének fontos színtere volt. 13 A sebészeti kurzus Vespa vezetése alatt 1759-ben indult meg, őt bízták meg a bábák oktatásának megszervezésével is. Helyhiány miatt azonban

8 DEVENTER, Henricus: Operationum chirurgicorum novum lumen exhibentum obstetricantibus. Lugduni Batavorum, Verbeck, 1725. 347 p. 40 t.

9 LOYTVED, Christine: Einmischung wider Willen und gezielte Übernahm,: Geschichte der Lübecker Hebammenausbildung im 18. und Anfang des 19. Jahrhundert, ln: Zwischen Aufklärung, Policey und Verwaltung. Zur Genese des Medizinalwesens 1750-1850. Hrsg.: Wahrig, Bettina und Sohn, Werner. Wiesbaden Harrassowitz, 2003. 131-145.p.

10 Zum Aufbau der Hebammenschulen in Niedersachsen im 18. Jahrhundert Ausstellungskatalog. 1981.

11 KORBULY György: A magyar szülészet bölcsőkora. (Adatok a magyar szülészet és bábaképzés történetéhez. In.: Orvosképzés, 1936. Tóth-különfüzet. 103-104.p.

12 BELLON1, Luigi: Riforma illuministica dell’ universita e insegnamento della medicina. Milano, 1969.

4-6.p.

13 CASTIGLIONI, Arturo: Storia della medicina. Milano, 1937. 640-641.p.- GUZZON1 degli Ancarani, Arturo: LTtalia ostetrica. Catania, Mattéi, 1902. 64-69.p. -MONTANELL1, Jacopo -GERVASO, Roberto: LTtalia del settecento. Milano, Raimondi, 1964. 107-112.p. - PAZZIN1, Adalberto: Storia deli’ arte medicina. Vol. 2. Roma, 1175-1179.p. - VANNONI, Pietro: Dello scopo principale deli’ insegnamento pratico-clinico deli’ ostetriciae del metodo ehe a quello conduce. Firenze, Speranza, 1841.

103