A selmecbányai m. kir. Bányász és Erdész Akadémiai Kör évkönyve, 1903-1904 (S/1974)
Mélyen tiszteit Közgyűlés! Kedves Barátaim! Egy éve, hogy Ti Kedves Társaim körünk ügyeinek vezetését reám bíztátok. Bizalmatoknak engedve, egy hosszú éven át igyekeztem egyfelől a Ti várakozástoknak, másfelől az én ambicziómnak megfelelni. Most, midőn be kell számolnom egy évi működésemről, nem tagadhatom egyrészt a jól végzett munka öntudatával, másrészt sok tekintetben a csalódás érzetével teszem azt. Igaz, hogy megválasztásom alkalmával kimerítő programmot nem adtam, mégis voltak terveim s tápláltam szivemben oly reményeket, melyek csak tervek s hiú remények maradtak. Jól esik most, hogy.e tervek s vágyak elhallgatásával, csalódásom részesei nem vagytok. Bizalmatok folytán oly körnek vezetőjévé lettem, a melyért munkálkodni az előtt is kötelességemnek tartottam; ugyanis beláttam azt, hogy nekünk ezen a nemes élvezeteket oly szűkén nyújtó városkában — ha teljesen elparlagiasodni nem akarunk — össze kell tartanunk s szakunk jövő tekintélye érdekében is szét- züllenünk nem szabad. E kör kebelében kell kárpótolnunk magunkat azokért a nemes élvezetekért, melyeket ez a város nem nyújthat. Mégis szivem azon forró vágya, melynek első hivatalos estélyemen, az »Ismerkedési Estélyen« kifejezést adtam, meg nem valósult. Az akadémia polgárai közül sokan ez évben sem voltak tagjai e körnek. Jól érzem, bár nem is hallom e pillanatban az illetők ama vádját, hogy a támasztható igényeknek s követeléseknek körünk sem felel meg teljesen. Körünk évek óta szervezetének s tagjai számának meg nem felelő helyiségben sínylődött és sínylődik mostan is. Nem ide tartozik nyilatkoznom arról, hogy körünk múltját s jövőjét tekintve, mennyiben helyes a körön kívül állók eljárása.
