A selmecbányai m. kir. Bányász és Erdész Akadémiai Kör évkönyve, 1903-1904 (S/1974)

31

tak, mégis csak lassan haladtunk kitűzött czélunk felé, hogy uj otthonunk lehessen!

A mi a berendezést illeti, megejtettük a szükséges javításokat, uj billardgolyókat bocsátottunk a tagok rendelkezésére, a biliárd asztalokat kétszer áthuzattuk, a játékkártyák elhelyezésére külön szekrényt csináltattunk s a felszaporodott könyvek elhelyezésére uj könyvszekrényt készíttettünk. A felszereléseknek szándékos rongálása tisztségünk viselése alatt elő nem fordult, s az esetleges károsításokról könyvecskét vezettünk. Sajnos azonban, előfordult egy ízben oly eset is, midőn a kör tekintélyét sértő dolgot követtek el, midőn is a szükséges intézkedéseket hivatalunkból kifolyólag meg is tettük.

Meg kell még emlékeznem a kör által rendezett ünnepségek és felvonulásokról, melyeknek szellemi része ugyan nem a mi hivatalunkat terhelte, technikai kivitele azonban általunk lett foganatosítva. A mi pedig a kör utolsó előtti nyilvános szereplését, a »Kedélyes Estély« rendezését illeti, megtettünk mindent, hogy a szokásos Irodalmi estélyek szinte hagyományos deficzitjeinek gátat vessünk, a mi teljesen sikerült is. E siker jelentékeny része azon ténynek köszönhető, mit nem is tudok eléggé jövendő utódom figyelmébe ajánlani, hogy a közönséget nem sorokban, de asztalok mellett helyeztük el; a mi nagyobb kényelmet s szórakozást nyújt, minket pedig megkímélt a teremmel járó horribilis kiadásoktól.

Fontosabb változások a kör kebelében elő nem fordultak kivéve a felügyelő személyét illetőleg; ugyan is Száder László a körrel szemben tanúsított visszaélései miatt állásából elmoz- dítatott s helyette Lupták Károly lett megbízva a felügyelői állás ellátásával.

El nem mulaszthatom még, hogy meg ne emlékezzem azon Urakról, kik daczára annak, hogy akadémiai polgárok az ifjúsági körbe beiratkozni, magokhoz nem méltó dolognak tartották.

Sajnos többen vannak ilyenek. Igaz ugyan, hogy jelenlegi helyiségünkkel nem sok kényelmet és szórakozást nyújthatunk nekik, de midőn az Akadémiai Körbe való beiratkozást, — a mi erkölcsi kötelességük lett volna — elmulasztották, megtagadták az ifjúságot s evvel megtagadták önmagukat is.