Evangélikus kereskedelmi középiskola, Rozsnyó, 1939

Védek és papok léptek az életbe. — E korszak tanítóiról különben nem sokat tudunk, e részben az 1555. stb. évi városi számadások is fukar kézzel szolgáltatják az adatokat.

Az 1574. évi városi alapszabályok reánk maradt példányát Unterbaun Márton iskolamester, az 1603. évit pedig Schuman Simon írta, ami jele annak, hogy a tanító akkor egyszersmind a városi jegyző és Írnok tisztét töltötte be. Az állás, amelyet e korban elfoglalt, kitűnőnek épen nem mondható: élethossziglani választásnak semmi nyoma ; ellenkezőleg : egy-két hónapra (mindszent-naptól szent György-napig) szerződtették, és 5 hétre 1566-ban 2 frt 50 d., 1609-ben 2 frt 70 dénárral díjazták, amint Frőlich Sámuel egyetemi készültsége dacára 1612-ben, 5 frt 56 d. ára bort is betudva, mindössze 52 frt 90 dénárt kapott évi fizetése fejében ! A bekántált fillérek, valamint az iskolás gyermekektől beszedett kalácsok és egyéb hasznos dolgok természetesen szintén értéket képviseltek, és a keresztelések, lakodalmak, temetések és névnapok alkalmával előadott ének is jövedelmezett valamit. Az orgonista és kántor természetesen sokkal kevesebbet kapott.

A törvény a tanítót a lelkésznek feltétlenül alárendelte. „Minden lelkész mellett legyen neki és a polgári hatóságnak felelős tanító, — szól a Rimanovai cikkelyek 57—61. pontja, — ha a tanító állomást keres, mindenekelőtt a lelkészhez forduljon, akitől megvizsgáltatván, az egyházközségnek ajánltatik; — ha okmányai vannak (azaz, ha iskolavégzett), 3 sikerült próbaszónoklat után fel is szentelhető; első bírája a lelkész, második a superintendens.“ A restéri szabályok IV. cikke ezeket az elveket még bővebben fejti ki, amidőn pl. rendeli: „a tanítót nem a bíró, hanem a lelkész előtt kell vádolni, ez intse, korholja és békítse ki ellenfelével, ha pedig nem fogad szót, jelentse fel az esperesnek. — A tanító kötelessége tanítványokat szerezni, és azokat a tudományokban, vallásban és jó erkölcsökben kiképezni.“ Ez is csak a mellett bizonyít, hogy a tanítás a hit ágazatai körül forgott, és a profán tudományokra csak kivételesen és igen csekély mértékben terjedt ki.

A tanító rendszerint egyetemet végzett egyén volt, akit nemritkán ura és parancsolója, a lelkész, elhunytéval vagy elköltözésével ennek helyére választottak meg, mint pl. Schröter Tamással történt, akivel 1570 — 80-ig mint rozsnyói tanítóval, ezentúl pedig 1609-ig mint rozsnyói lelkésszel találkozunk. A kántor, orgonista és harangoaó tisztét már kevésbbé tanult egyének