Evangélikus kereskedelmi középiskola, Rozsnyó, 1939
a hernyónak el kell halnia, hogy annál szebb pillangó lehessen , belőle: úgy a testünknek is át kell esnie ezen a misztikus folyamaton. Más azonban a lélek halála : abból nincs feltámadás ! A bűn : lelkünk halála. Az apostol ezt így mondja : „. .. a testnek gondolata halál“. (Rómab. 8:6.) Azután ezt módja : „Hatest szerint éltek, meghaltok“, azaz: meghal a ti lelketek, ha a test kívánságai szerint éltek. De egyúttal megmutatja a védekezés módját is: „... de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.“ (Rómab. 8: 13.) Minthogy „van érzéki test, és van lelki test is“, azért a Krisztusban élők földi pályafutásának végén „elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test“. (Korinth. I. 15:44.), Tehát úgy szüntethetjük meg a bűnt, — ezzel pedig elejét vehetjük a lelki halálnak, — hogyha a testet megzabolázzuk, durva, bűnös vágyait megöldököljük és csendre intjük. A bűnnek ez a lélekkel való megöldöklése pedig úgy történik, hogy az ember megismeri bűnös nyomorúságát, s amikor a bűnös kívánságot gerjedezni érzi, mindjárt rajtaüt. Magát Isten igéjével és a bűnbocsánat hitével erősítve, ellenáll. Nem egyezik bele i bűnbe, s így cselekedetté válni sem engedi. Miért félünk a haláltól ? Szerelmesei vagyunk leggonoszabb ellenségünknek, a testnek,— ezért félünk annyira a testi haláltól. Sok embert hatalmába kerít a kicsinyhitűség. Minek is küzdjünk — mondják ezek — hiszen a másik tábor sokkal nagyobb, ott van a hatalom, mi pedig oly kevesen vagyunk, a hatalmas ellenség akkor nyel le bennünket, amikor akar ! ? Én mégis azt mondom: ne féljünk, nem a számarányon múlik minden ! Legjobb példa erre a téli finn-orosz háború. Ne féljünk tehát! Sőt még akkor sem szabad félnünk, ha teljesen magunkra maradunk. Már pedig nagyon sokszor magunkra maradunk : lelki tusánkat mindig magunknak kejl megvívnunk. Ti is feltétlenül magatokra maradtok, Testvéreim, ha előbb nem, a halálban. De ha minden is elhagy, jusson eszünkbe Jézus szava : „Imé eljő az óra,... hogy . .. engem egyedül hagyjatok ; de nem vagyok egyedül, mert az atya velem van.“ (János 16 :32). Aki Isten nevével indul harcba, többre jut, mint az istentelen, akármilyen nagy seregével és felszerelésével is. Góliát karddal, dárdával és paizzsal indult a párviadalra, Dávid pedig csak egy darab kővel a tarisznyájában, ámde Isten nevében! A világi hatalom Isten rendelésén és a keresztyének imádságán nyugszik. Ez a kettő tartja is fenn addig, amíg szükség van rá. Mert ez a két oszlop hordozza az egész világot. Ha ez e