Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1915

XX.

P O L Ó M Y I K Ŕ R O L Y

1846—1916.

Értesítőnk nyomása közben, de már a temetés után értesültem, hogy a régi gárda egyik érdemes tagját, főgimnáziumunk ny. tanárát, kivel magam is még 5 évig együtt tanároskodtam, 1916. majus 16-án temették el Budapesten 12 ember jelenlétében. Felesége már évekkel ezelőtt halt meg, gyermekei nem maradtak, intézetünket haláláról senki sem értesítette és igy nem tehettük le koporsójára a becsületesen végzett munkáért járó igaz elismerés koszorúját. Pedig megérdemelte volna 1 — Mint tanár szorgalmas, pontos és lelkiismeretes volt; a tanítványokkal szemben kíméletes ugyan, de nem elnéző és az eredményt igazságosan mérlegelte. Szerették is őt tanítványai. De tanártársai is szerették mert egyénisége olyan volt, hogy őt tisztelni és szeretni kellett. Mint szakember tantárgyainak élt és a természet szabad ölén keresett és talált vizsgálódási vágyának kielégítést, egészségére nézve pedig a megkivántató üdülést. A közéletben nem kívánt feltűnni és vezérszerepet játszani. Csendes visszavonult- ságban, zajtalan csalági életben és a napi munka után tett kirándulásaiban kereste és találta felfrissülését és szórakozását.

Életrajzi adatai röviden a következők:

Született Rozsnyón az 1846 évi december 16-án, Középiskoláit szülőhelyén, a bölcsészet-theologiai tanfolyamot Eperjesen végezte. Több évig nevelősködött. Az 1871/72. tanévben h. tanári minőségben Rozsnyón működött, de a tanév végén ott hagyta állását, hogy a budapesti egyetemen folytassa és kiegészítse tanulmányait. Az 1874/5.

62