Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1914

Szeptember 19-én bekövetkezett haláláról családján kívül főgimnáziumunk kormányzótestülete és tanári kara is adott ki gyászjelentést. Korai halála nagy részvétet keltett széles körben, nemcsak városunkban. Impozánsul nyilvánult ez meg a végtisztességén, ahol városunk intelligenciáján kívül a vidéki városokból is számosán voltak jelen tisztelői közül. Tanári karunk az ifjúság élén, a testvérintézet tanári kara szintén diaksoga élén jelent meg a szeptember 21-én megtartott temetésen. Koporsója felett könnyeink épugy egybefolytak családjáéval, mint koszorúink virágjainak illata.

Hogy ki volt Hazslinszky Rezső dr., azt a koporsója felett elmondott gyászbeszéd is klasszikusan illusztrálja. Smid istván helybeli ev. lelkész és hitoktató, — ki jelenleg főgimnáziumunkban is volt szives több osztályban ellátni a vallástanitást a hadi állapot folytán beállott tanárhiány miatt — mondta ezt a remek „emlékbeszéd“-et, melyet megboldogult tanártársunk iránti kegyeletből egész terjedelmében megörökíteni kedves kötelességünk.

Íme a beszéd, mint találó, tömör jellemrajz :

„Boldog az ember, ki értelmet nyer és öregbiti ismereteit. jobb ennek megszerzése tömör ezüstnél és termésaranynál. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő utjai gyönyörűséges utak. A Példabeszédek bölcsének a tudás mérhetetlen becsét értékelő szavainak igazsága szinte testet öltött, életet nyert az oly korán kilobbant fényességben s az oly gyorsan kihamvadt lángmelegségben, Hazslinszky Rezsőben. Boldog ember volt, mert Istentől ragyogó értelmet nyert örökségképen, — édesatyjától, ki testvérével, e megboldogult munkatársunk nagybátyjával együtt a Felvidék szellemi kincses házából, Eperjes őskollégiumából, az egész országra kiható fénnyel világított.

9