Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1912

megillető kegyeletes megemlékezésnek. Az elsők közt volt ezek közül a mi intézetünk, mely Andrássy Dénes grófban egyik legnagyobb pártfogóját tisztelhette, amig élt s amikor örökre lehunyta szemét, joggal tekintette őt a maga halottjának.

Főgimnáziumunk tanártestülete február 28-án délelőtt 10 órakor rendkívüli értekezletet tartott, melyet Adamis Gusztáv igazgató következő szavakkal nyitott meg :

Mélyen 7isztelt Kartárs Urak!

Egy rendkívüli, mélyen megrendítő esemény gyűjtött ma itten össze bennünket. Megszűnt dobogni egy nemes szív, melynek minden dobbanása, amig élt, hány ember szivében ébresztette fel az emberszeretet szép erényeit! Elhalt a szó egy magasrangu ősi családból származó arisztokratának ajkán, aki, amig élt, mindig a szeretet evangéliomának magasztos igéit hirdette s azokat cselekedeteivel, egész életével meg is valósitotta! Meghalt gróf Andrássy Dénes, városunknak, intézetünknek, e vidéknek s az egész országnak igazi jóltevője ! Szenteljük ez értekezletünket az ő szent emlékének 1

Nem láttuk őt sokszor a mi körünkben, hisz többnyire távol élt mitőlünk, nem érintkeztünk vele személyesen sohasem és mégis — mintha mindig itt élt volna köztünk, mintha mindig velünk érintkezett volna, olyan szeretettel, szinte imádattal rajongtuk körül fenséges alakját. Ha valami szép, nemes idea megszületett lelkűnkben, amely megvalósításra várt, az első gondolat nyomában ott lebegett az ő alakja, hozzáfordultunk azonnal, tőle vártuk mindig a megvalósításhoz szükséges támogatást és — sohasem hiába. Nagy lelke megérezte, tudta, hol mire van szükség és Isten adta gazdag javait közrebocsátotta s ezzel számos nagy alkotásnak vetette meg alapját. Ó érezte, tudta, hogy a nagy vagyon, a milliókat érő földi javak,

9