Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1912

dett változást, hogy egy tekintélyes régi tagja, főgimnáziumunk egykori nagyérdemű felügyelője, Szontagh József 1912 évi november hó 10-én lemondott állásáról, melyet 43 éven át töltött be iskolánk iránti nagyfokú szeretettel, lelkes buzgósággal és áldozatkészséggel. Ismerve az ő protestáns érzületét, iskolánkkal szemben mindenkor tanúsított meleg érdeklődését, bízvást remélhetjük, hogy ő ezentúl is miénk marad és törekvéseinkben továbbra is a régi szeretettel támogatni fog bennünket. Lemondott még 1913 május hó 23-án SziMay Géza iskolatanácsos is.

Ezen változásoknak következménye, hogy iskolatanácsunk választott tagjainak száma leapadt hétre s igy a kormányzó-xestület folyó évi közgyűlésének egyik fontos feladata lesz a hiányzó nyolcadik állást választás utján betölteni.

A pénzügyi bizottság tagjaiban nem történt változás. Tagjai: Dr. Hajcsi Sándor felügyelő, mint elnök, Adamis Gusztáv igazgató, Dr. Götz István jegyző, Dr. Pósch József pénztárnok, Schneider Albert, Pósch Aladár, Dr. Freitag János választott tagok.

Az elmúlt iskolai évre megalakított fegyelmi szék tagjai voltak Dr. Hajcsi Sándor felügyelő elnöklete alatt Adamis Gusztáv igazgató, az iskolatanács részéről Szontagh József, Tichy Mihály és Dr. Pósch József, a tanári testület részéről Hallay Zoltán és Dr. Hazslinszky Rezső.

Mint jelentősebb mozzanatot iskolánk fejlődésében fel kell említenem, hogy a kormányzó testület elrendelte, hogy ezentúl minden tanuló 1 — 1 koronát fizet a beiratás alkalmával a kirándulási'alapra. Ezen alapot terhelik szegénysorsu jó tanulók kirándulási költségei, akik szegénységüknél fogva eddig ki voltak zárva a nevelő hatásukban eléggé nem értékelhető tanulmányi kirándulásokból. Öt szegény fiút vihettünk el már ez idén teljesen díjtalanul a Balatonhoz a kirándulási alap költségén, akik bizonyára feledhetetlen benyomásokkal tértek onnan haza s hálás szívvel fognak visszagondolni mindig tanuló éveik eme feledhetetlen napjaira.

Intézetünk anyagi helyzetének javulásáért nagy hálával tartozunk tanügyi kormányunknak, mely eddigi államsegélyünket 38000 koronára emelte. Anyagi helyzetünk javulásával lépést tart intézetünk fejlődése, mely évről-évre fokozottabb mértékben igyekszik kulturhivatásának megfelelni. Mindamellett a haladó kor fokozottabb igényeivel csak úgy lesz képes lépést tartani, ha az intézet kibővítésére és szertáraink fejlesztésére az állam nekünk módot ad. A kormányzó-testület ez irányban is megtette a kezdeményező lépéseket.

80