Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1912

hol gyorsabban, de egyre erősbödve, növekedve, tápláltatva a neki kedvező körülményektől és ma már nem szorítkozik egy nép területére, hanem ellepte az egész kontinenset, mondhatjuk, hogy eljutott mindenhová, ahol kultúra van.

Kultúra, sport 1 ez a két fogalom közeli kapcsolatba jutott ma egymással. Hogy a testnevelés, a sport oly szilárd, mély gyökeret vert és ver mindenütt, ennek egyszerű az oka. Hisz csak a céltudatos testnevelés tudja ellensúlyozni a kultúrának azon támadásait, melyeket testünk ellen intéz.

Ifjúságunk a 24-ik életévéig az iskola padjához van kötve, intenzív szellemi munkával foglalkozik, teste kellőképen nem fejlődhetik, mert nélkülözi a fejlődés két alapföltételét, a szabad levegőt és az abban való mozgást. így természetes következménye a degenerá- lás, mely idővel úgy a testnél, mint a léleknél mutatkozik. Hogy Fichte szavai visszhangra találtak minden ember lelkében, ennek oka az, hogy csak testünk edzésével, erőink gyarapításával, fejlesztésével tudjuk magunkat megóvni a pusztulástól és ugyancsak ez a körülmény biztosítja a sport pozícióját, fennmaradását örök időkre, mert hisz ma már életszükséglet, mig a divat csak múló jelenség, mint a tiszavirág, és ugyancsak ez adott helyet neki az iskolai tárgyak sorában. És bár kemény harcot kellett vívnia a múltnak sok maradi pedagógusával, diadallal halad a fejlődés utján előre és előre és többé már nem mostoha gyermeke az iskolának.

Intézetünk már ősi idők óta fektet nagy súlyt a testnevelésre. Hogy ne csak kiváló szellemi munkásokat neveljen a hazának, hanem egészséges, erős honpolgárokat is, kik az élet nehézségeivel éppen az erős fizikum révén könnyen fognak megbirkózhatni, veszély idején a haza rendelkezésére állni, hogy ezt a célt minél tökéletesebben elérhesse a mi főgimnáziumunk, bontotta ki városunkban a nemes verseny zászlaját, ahol ez az első ifjúsági verseny. Mert a verseny az, amely egyrészt megjutalmazza a törekvőt, másrészt fokozottabb munkára buzdítja, ösztökéli azt, ki célját még el nem érte.

Versenyre hívtuk fel a rimaszombati protestáns főgimnáziumot és a helybeli kath. főgimnáziumot nemes küzdelemre, nem a biztos siker reményében, sem nem azon alacsony célból, hogy kérkedve bemutassuk a testnevelés terén elért eredményünket: ifjúságunknak az ügyességét. Mondom, nem ez az alacsony szempont vezette az intézetünket, hanem, hogy a nemes verseny, küzdelem segítségével az ifjúságba lelkesedést öntsünk, szeretetet a testnevelés, a sport iránt, hogy egyéni ambícióinak kielégítése mellett teljes odaadással,

69