Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1911
Ünnepi beszéd. Tartotta 1912 március '.5-ikén Pásztor Mihály főgimnáziumi tanár. Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Kedves tanuló ifjúság! Első szavam, midőn e hazafias ünnepélyt néhány szóval megnyitni óhajtom, legyen a lelkem mélyéből előtörő hálaadás szava az Ég ura, a magyarok Istene iránt, hogy újból megengedte érnünk e nagy napot, március 15-ike évfordulóját . . . Első üdvözletem szóljon azokhoz a hősökhöz, nagy emberekhez, akikben a magyar nemzeti géniusz oly ragyogó alakban megtestesült, akiknek áldott emléke napról-napra megújul leikeinkben, de különösen élénk tűzzel lobog ma, március Idusán . . . Azután Önöket köszöntőm meleg szeretettel, mélyen tisztelt ünneplő közönség, akik sohasem mulasztják el, hogy örömeinkben részt vegyenek, hogy hazafias törekvéseinket tömeges megjelenésükkel, ünnepi hangulatukkal helyeseljék, elismerjék és fokozzák, hogy március idusát komoly, magasztos ünnepünkké tegyék. Mert e nap, ily keretben megünnepelve, igazi ünnep mindnyájunk számára. Egyetlen ünnep, mely ugyan nincs vörös betűkkel jelölve a naptárban, de annál mélyebben van bevésődve jelentősége sziveinkbe. S ami e napot egyetemes nemzeti ünnepé avatja, az magyarságunk, nemzeti összetartozandóságunk, történeti hivatásunk érzete, egyszóval a hazafiság. S az a varázs9
