Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1911

Ezenkívül azonban igen tág tere nyílik még az iskola speciális nevelői munkájának. Igen fontos és hatásában megbecsülhetetlen, hogy megtanítjuk az ifjúságot a kötelesség pontos teljesítésére; a kötelesség mulasztás minden megtorlás nélkül önmagában hordja büntetését. Hozzászokik a gyermek már korán a társas élet követelményeihez, ahol az egyénnek bele kell illeszkednie abba a társadalmi rendbe, amely magába fogadta s ennek törvényeit anti- sociális, önző hajlamainak megtagadásával respektálnia kell. Megtanulja a műveltebb társas érintkezés formáit s hozzászokik idegenek, a nagyközönség előtt a bátor, elfogulatlan fellépéshez. Az Isten házában felemelkedik a lelke a jóságos mennyel atyához s mindennapi gondjait letéve vigasztalást keres bánatos szivének. Ünnepélyeinken fellobog hazafias érzelmeinknek tüze és nemes tettekre sarkalja a nagy hazafiakra való visszaemlékezés. Alkalma van önönmagát megtagadva összerakni filléreit emberbaráti célokra s enyhíteni vele embertársainak nyomorát. És mindenütt csak a jót, csak a szépet, csak a magasztosai látva maga előtt, kialakul lassankint a gyermekből az ethikai lény, aki a társadalomban akar is, tud is jótékonyan és hasznosan közreműködni.

Az itt vázolt nevelői munkához kérem ez ünnepélyes alkalommal a mélyen tisztelt szülők, a család segítő támogatását. Nem a magunk, hanem gyermekeik, az ő legféltettebb kincseik javára kérem ezt. Jöjjenek közénk bizalommal, kisérjék figyelemmel munkásságunkat, örüljenek velünk együtt hazafias és iskolai ünnepélyeinken s mi mindannyiszor szives készséggel s örömmel fogadjuk. Jöjjenek közénk bizalommal, valahányszor gyermekeik erkölcsi s tanulmányi előhaladásáról tájékozódni óhajtanak s mi mindannyiszor szives készséggel s örömmel állunk rendelkezésükre s megadjuk a kimerítő, lelkiismeretes fel-' világositást. Sokszor jó, ha meghallják a neveléssel hivatás7