Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1907

a következetes szigorúságban is felismeri tanítója jóakaró, szerető szivét.

Immár örök nyugvóhelyére tért, pedig életében nem kereste a nyugalmat. Tanult, fáradozott, hogy intézetének és a társadalomnak hasznára legyen. Ahogy élő lexikon volt a főgimnázium múltját illetőleg, azonképen küzdelmes, tevékeny élete adalék Rozsnyó város kultúrtörténetéhez is.

Töves rozsnyói volt. Itt született Rozsnyón 1822 október hó 27-én. Még gyermekkorában vesztette el apját, Theofilt az 1831-iki kolerában. Elemi iskoláit és a gimnáziumot itt helyben elvégezvén, 1840-ben Eperjesre ment, hogy ott a filozófiai és jogi diszciplínákat hallgassa a kerületi Kollégiumon. Itt négy egymásután következő tanévet töltött, nevezetesen kettőt a filosofiában, egyet a jogban s egyet a theologiában. Kedvelt tanárai: Csupka András, Munyay Antal és Vandrák András voltak. Itt nyert végbizonyítványa szerint minden tantárgyból eminens volt és pedig primae cum eminentia jelzéssel.

A kötelezett tantárgyakon kivül különös előszeretettel tanulta a görög nyelvet is, a melyet, mint nem köteles tantárgyat, az akkori eperjesi evang. lelkész, Máday Károly, a későbbi hires szuperintendens, adott elő. Egy év leforgása alatt annyira haladt előre görög tanulmányaiban, hogy a rákövetkező években már Fuchs Albert tanár előadásait a görögből mint proficiens hallgathatta. Előszeretettel és élvezettel olvasta főleg Aizóposz meséit, Plutarchosz elbeszéléseit, Apollodórosz mítoszait, Lukianosz beszélgetéseit és más auktorokat.

Mivelhogy a tanítói pályára szánta magát, pedagógiai és didaktikai tanulmányai mélyítésére jónak látta Csupka András, akkori jogtanár ajánlatát elfogadni. Nevelő lett a házánál. Maga is beismeri önéletírásában, hogy ez az idő, a nevelősködéssel töltött három esztendő, igen nagy fontossággal birt további életére, mert egy tudományosan képzett

4