Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1907
más vallás felekezetüek saját lelkészeik vezetése mellett végezték vallási kötelességeiket, ezen tanulók is pontosak voltak egyházi kötelmeik teljesítésében. Az ág. hitv. ev. tanulók közül konfirmátiói tanításban 10-en részesültek név szerint: Zbranek János I., Ferjencsik Kálmán, Kottner Ottó, Csapó István és Aczél Barna II.-ik; Gál Barna, Pósch Jenő, Markó János és Gömöri Géza III.-ik és Kengyel Kálmán IV.-ik oszt. tanulók. Az ev. ref. tanulók a confirmatioban heten részesültek: név- szerint : Dobronoki István, Varga József, I. oszt., Izsó Gyula és Nehéz Andor II.. oszt. tan , Maksai Eőse Barna, Fényes Zoltán III-ik és Maksai Eőse Elemér V. oszt! tanulók vettek részt. Az ifjúság egészségi állapota. A tanulók egészségi állapota a lefolyt tanévben általában kielégítőnek mondható, járványos betegség közül mindössze két szelidebb lefolyású skarlát eset fordult elő, ezen kivül kisebb és nagyobb megbetegedési esetek is történtek, de ezek a tanítás rendes menetét nem zavarták meg. A városi tiszti orvos a szokásos szemvizsgálatot e tanévben is megtartotta, de trachomát nem tapasztalt. Az ujraoltást május 11-én végezte, újra oltattak: Deutsch Árpád, Deme István, Dobronoky Zoltán, Klein Jenő, Schiffer Ernő, Vadász Márton és Weisz Győző. Az intézet orvosa Dr. Pósch Dezső a tornázás alól való felmentésért folyamodókat szeptember hó elején megvizsgálta, a mely alkalommal az intézet 221 rendes tanulói közül 21 tanulót tehát a létszám 10°/0-át volt kénytelen alapos okok miatt felmenteni. Ugyancsak az intézet orvosa nyújtott segélyt a hozzá forduló szegény tanulóknak. Fogadja nemeslelküségeért az intézet és a tanulók hálás köszönetét! Az intézet gyásza. Főgimnáziumunkra a lefolyt iskolai évben sötét gyász borult, Scheffer Gusztáv nyugalmazott tanár s iskolai tanácsos 1907 szeptember 25-én történt gyászos halála által, mert benne az intézet, érdemekben gazdag tanári nestorát s az iskolatanács egy élő krónikását veszítette el benne. Negyvennyolc éven át volt az intézet tanára, az ifjúságnak barátja, édes atyja s mint ilyen a mai társadalomnak sok sok kiváló jeles embert nevelt és hogy reá szolgált sokak hálájára, mutatja az a benső igaz tisztelet mellyel az egyházmegye, egyházkerület sőt az egyházegyetem közgyűlésein az ő kedves egyéniségét mindig kitüntették. A főgimnázium kebelében nemcsak mint tanár szerzett érdemeket, de úgy is mint évtizedek során az intézet hűséges pénztárosa s a tápintézetnek ezreket teremtő gondnoka. Elmondhatjuk, hogy az ő útjait nem üres hangzatos szavak, hanem áldásos nyomok jelölik. Temetése szeptember 27-én ment 44
