Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1907

hántó gyárakat. Délután kirándultunk Cirkvenicába, a honnan visszajövet, még az a szerencse is ért, hogy együtt jött velünk a szabadságharc egyik legnagyobb hősének Damjanich Jánosnak özvegye is. A 86 éves matróna elmerengve, néha könnyezve hallgatta az utazás alatt a diákok édes-bus magyar nótáit s mikor a kiszállásnál sorfalat állva megéljeneztük, meghatottan mondott köszönetét a figyelemért. A vele volt Várossy Károly ur két diákot egy bravúros cselekedetükért meg is jutalmazott.

Másnap 17-én Hajcsi mérnök ur szívességéből megnéztük a „Pannónia“ kivándorló hajót, majd felmentünk a Tersattora, hogy a szép kilátásban gyönyörködjünk. Ebéd után pihentünk és bevásárlásokat tettünk. Este pedig szinte fájó érzéssel ültünk be a Budapest felé induló gyorsvonat külön kocsijába.

Budapesten reggelizés után kimentünk a Szabadság-térre, onnan a Dunapartra. Megnéztük az Országházat, a Szt. István templomot, a lánchídon át felmentünk a várba, onnan a halászbástyánál le és villanyoson a Margithidon át vissza a Baross térre a d. u. 2 órára megrendelt ebédhez.

Ebéd után kivonultunk a kerepesi úti temetőbe elhunyt nagyjaink sírjához, onnan pedig a Városligetbe, a tóhoz és az állatkertbe. Este 9 óra 40 perckor ültünk a Miskolc felé induló személyvonatra s minden baj nélkül, a legjobb kedvben érkeztünk 19-én reggel Rozsnyóra.

A sok tapasztalatot és tanulságot nyújtott és kellemes emlékekkel bevégzett utazás költségei személyenkint 74 K 86 fillérre rúgtak s igy a befizetett 80 koronából visszakapott mindenki 5 korona 14 fillért.

Dr. Göíz István.