Evangélikus főgymnasium, Rozsnyó, 1906

érintkezés, sőt egyesülésből származhattak, részint pedig azokban a mindenféle utóhatásokban kereshetjük, melyeknek e kőzetek később ki voltak téve. E magyarázat alapjául szolgál az a körülmény, hogy a kvarcporfirtól kiindulva a szélek felé a porfiroid mind erősebb és erősebb átvál- tozottsága ma is kimutatható. Az utóhatások közül első sorban a kiömlést közvetlenül követő gőz és gázfeltódulá- sokat emelem ki, melyek magyarázatát adják egyszersmind azoknak a különböző érctelepeknek és fekveteknek, melyek e hegyekben mindenütt előfordulnak, úgy a porfiroidokban, mint a palák között s ma bányászat tárgyát képezik. A mélységben maradt izzón folyó anyagból szabadultak ki ezek a gőzök és gázok s átjárva a kőzetek repedéseit, a hőmérséki és egyéb körülmények változása folytán azokban lecsapódva és kikristályosodva, ércek alakjában töltik ki azokat. Ezeknek a hatásoknak tu'ajdonitható az is, hogy e kőzetekben kövületek egyáltalában nem maradtak fenn.

Úgy látszik azonban, hogy ez az egész folyamat nem sokáig tartott s ha a terület kezdetben ki is emelkedett a tengerből, csakhamar ismét alásülyedt, legalább részben viz alá került, mert a következő Perm korszakból szintén vannak üledékes kőzeteink, mint azt a kőzetek tárgyalásánál láttuk. A sűlyedés a Triászban éri el legmagasabb fokát, a mikor is az Ázsiát és keleti Európát boritó nagy tenger hullámai alá kerül az egész terület. E korszakban megy végbe azoknak a hatalmas mészkő tömegeknek lerakodása, melyekből a rozsnyói medence és általában a Gömör-Szepesi Érchegység déli oldalát szegélyező szilicei és pelsüci fennsíkok vannak alkotva. Minthogy ugyancsak ilyen hatalmas, e korszakból származó mészkő tömegeket találunk a Gömör-Szepesi Érchegység északi oldalán is, valószínű a feltevés, hogy e két mészkő tömeg egymással összefüggően ülepedett le s csak később vált el egymástól, vagyis hogy e nagy mészképződmény eredetileg az egész

12