Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1905

15

A katód- és csősugarak, továbbá a radioaktivitás jelenségeinek ismerete lehetővé tette az ionelméletnek olyan kibővítését, hogy azzal az elektromosságnak szilárd és gáznemii testekben való áramlása is megmagyarázható.

A mióta a katod-, cső- és Röntgen-sugarak meg a radioaktiv anyagok tüzetesebb tanulmányozás tárgyát képezik, megállapították, hogy közös sajátságuk valami olyannak a kibocsátása, a mi a levegőt és más dielektrikumokat az elektromosság vezetőjévé teszi s az igy vezetővé tett gázakkal elektromos töltéseket lehet közösíteni. Ez annál meglepőbb, mert a régebbi kísérletek mind azt igazolták, hogy a gázak nem elektromozhatók, hisz máskülönben még a legmagasabb potenciálú test sem tartatná meg töltését.

Rutheford és Soddy a radioaktivitás jelenségeiből kifolyólag a következő felfogást vallják: Az atomok kétnemű apró részecskékből állanak, ß részecskékből, melyeknek tömege igen csekély (egyesek szerint nem is anyag- szerüek) s külső behatás folytán az atomtól elválasztva — mely disszociális robbanásszerű folyamattal megy végbe — negativ elektromos töltést kapnak. E részecskék a különböző anyagú atomokban egyformák, úgy, hogy ezen u. n. negativ elektronjaikat még különböző anyagok atomjai is könnyen felcserélik. Az atomok másnemű része az « részecske az előbbivel egyenlő nagy pozitív töltéssel rendelkezik, tömege azonban vagy kétezerszer nagyobb s körülbelül a hydrogen atom tömegével egyenlő.

Föltéve most, hogy valamely test atomjai disszociáltattak, belsejében pozitív és negativ elektronok alakulnak és pedig az atom 1.) vészit ß részecskéiből, melyek 2.) közönyös atomok csoportjaitól körülvéve negativ iont alkotnak, mig 3.) az atom megmaradt része ugyanakkora pozitív töltéssel és közönyös atomok csoportjaitól körülvéve pozitív iont ad. Ez volna az elektrolízis folyamata, de egyúttal az