Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1903
IV, vétetett — a földbe: talán zúgolódnánk; nem azért, hogy meg kellett halnia, hanem azért, hogy java férfikorában kellett itt hagynia azt az iskolát, mely őt is nevelte, melyért életében a boldogult oly sokat tett, melynek felvirágoztatásában oly nagy érdeme van; hogy itt kellett hagynia nagyszámú tisztelőjét, jó barátját, 'kik benne a munkás férfiút, az áldott lelkű nevelőt, buzgó tanítót, nemes emberbarátot ismerték fel s találták meg. Leteszem a megemlékezés koszorúját sírhalmodra sokat szenvedett igazgatónk a nemes iskolatanács nevében, mely megismerve sok oldalú képzettségedet, nemes jellemedet, ügybuzgalmadat, kiváló pedagógiai tehetségedet és rátermettségedet, az igazgatói teendők ellátásával bízott meg, iskolánk élére emelve téged; leteszem a megemlékezés koszorúját tisztelőid, jó barátaid nevében, kik oly számosán vannak; leteszem az ifjúság nevében, melynek gondviselő atyja voltál, melyet szeretetteljesen vezettél a tudományokban, a vallás-erkölcsös élet mezején, a hazafias érzelmeket ápolva és fejlesztve benne, hogy egykor a hazának és egyházának hű fia legyen annak minden egyes tagja. Pihenj ott alant békességben és az isteni irgalmasság adjon lelkednek örök üdvösséget.
