Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1903
3 mes múltjának történetét, azután pedig Terray Gyula főesperes buzgó imába kérte a Mindenható áldását és segítségét. A »Himnusz« eléneklése után véget ért az ünnepély s a közönség szétoszlott a gimnázium megtekintésére. r Dr. Pósch Dezső főgimnáziumi felügyelő megnyitó beszéde. Kell, hogy hálával emlékezzünk meg e mai napon azon őseinkről, a kik a magyarság ezen egyik legfontosabb határállomásán nagy idővel ezelőtt egy gimnáziumot létesítettek, mely azután hosszú évtizedek folyamán a magyar állameszme s a buzgó protestáns szellem ápolása mellett feladatául tűzte a nevelés és tanítás szent ügyének előmozdítását. Nem csupán a rozsnyói evangélikus egyházban s nem csupán szerény kis városunkban, de ezeknek határait messze túllépve, hírnévre tettek szert számtalan jeles tanáraink, midőn édes hazánknak s evangélikus egyházunknak kitűnő ifjakat neveltek. Az idő vasfoga nem kímélte az épületet sem, s a modern igények, egészségi és paedagogiai szempontok kívánatossá tették az épület átalakítását, újra építését. Utánjárásunk, fáradozásunk sikerre vezetett, főképen azért, mert szerencsés e nemzet az állam élén szabadelvű kormányt bírhatni s szerencsés különösen oly közoktatásügyi minisztert üdvözölhetni, kinek homloka körűi már rég elkészült azon babérkoszorú, melyet a magyar állameszme szolgálatában, a szabadelvűség diadalmas erősítésében, oly örömteli érzések közt font a hálás magyar nemzet. Hogy sikerrel dicsekedhetünk, abban sokaknak van
