Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1901

11

hirdesse, akkép vélem ebbeli eljárásának útját röviden megjelölni, hogy míg egyrészt a világtörténet tanítása közben rávilágít a demokrata eszmék fejlődésére, kiemelve azoknak humanitárius, altruisz- tikus vonásait, úgy, a hogy azt az előző lapokon vázolni igyekeztem, másrészt azon közben is, de főleg a VIII. osztályban a magyar történelem tárgyalásakor a munka demokratikus szereiét igyekszik felkelteni. Tekintve azt, hogy a magyar nemzet gazdasági téren elmaradott, hogy tehát a jövő problémája a gazdasági erők kibontakozása, a munka tiszteletének beplántálása a jövő nemzedékbe nagyfontosságú. És valóban gyenge tanároknak kellene lennünk, ha nem hinnénk abban, hogy az iskola képes a társadalmi világnézetet átalakítani. Ha teljes erővel és czéltudatosan dolgozunk, úgy maga az iskola képes egy nemzet, egy nép leikébe újabb és újabb eszmeköröket bevinni. Képes lesz leküzdeni a társadalom húzódozását az úgynevezett gazdasági pályáktól, a midőn is nagyiparosok és kereskedők eme helytelen felfogás nyomása alól felszabadulva gyermekeiket nem többé egyetemi pályákra, hivatalokra nevelik, hanem szakmájukban kiképezik, a mi által az apáról fiúra szállott tradicziók, gyakorlati képzés, vagyon és műveltség dolgában megszilárdult iparosokat és kereskedőket nyer hazánk közgazdasága és a diplomás szoczializmusz, de sokrészt az agrárszoczializmusz is veszíteni fog egyoldalúságából.

A munka szeretete megértetni fogja ifjainkkal nagy Széche- nyink mondását: „Többet ér a királyra és az országra nézve egy új nemzetség, mely érdemeket szerez egy oly régi familiánál, a mely a helyett, hogy elődei dicső példája által hasonló nagy tettekre buzdíttatnék, — inkább magát minden áldozat és munkától mentnek hiszi, mert már ősei vittek végbe valaha sok szépet és halhalhatatlant s így azt gondolja,... csak ünnepelve töltheti napjait.“

Igen, meg kell szerettetnünk velők a munkát és pedig önmagáért annak felismerésével, hogy „az ember nem egyedül önmagáért, hanem a nemzet, sőt az egész emberiség javáért él a világon s hogy nincsen senki, a ki a maga szűk körében nem a nemzet és nem az emberiség haladásának ügyét szolgálná; hogy ő is épúgy, mint a hatalmasok, a nagyok, a szerencsések, tes- testől-lelkestől a nemzeté s a nemzet és annak minden hatalma és dicsősége az övé is.“ Az ilykép vezetett és nevelt lelkekben nem fog felburjánzani az a kozmopolita doktrína, a mivel a szocziális izgatok a magyar munkásokat és köznépet megmételyezik. S ha majd az életbe kilépnek és meggyőződnek a magyarság ama élő