Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1900

s

kezesünk ápolására és minden rendbeli előnyünk előmozdítására. Közöljük a tanulókkal, hogy nincs nemzet, mely nem tanulna idegen szót. A hanyagokkal értessük meg, hogy csak önmaguknak ártanak, ha a hazafiságot a tudatlansággal összetévesztik.

Ha akad tanár, a ki a saját gyengeségét ily hazafiaskodással palástolja, igen valószínű, hogy tanítása eredménytelen lesz.

Végül néhány szót a német nyelvtanokról. Sajnos, hogy alig akad hasznavehető. Vagy deduktiv utón egy csapáson haladnak a holt nyelvekkel és ilyenkor terjedelmesek és nehézkesek, vagy a direkt tanítást akarják szolgálni és akkor fölöslegesek. Nyelvtanra egyáltalán nincsen szükség, de igenis jő olvasókönyvre, melyet aztán nem a legnehezebb szerzőktől kiválogatott olvasmányokkal, körmönfont csudás magyarázatokkal vagy jegyzetekkel kell megtömni.

Az elemi tanfolyam végén rendszeres nyelvtant adjunk a tanuló kezébe; az is világos, rövid s táblázatos legyen, ne készüljön magántanuló számára, mint majd valamennyi nyelvkönyvünk, melyek nem veszik figyelembe, hogy a tanuló mellett ott van maga a tanár. Az ilyen nyelvtan nem tenne ki többet három nyomtatott ívnél.

Ezek szerintem a főbajok, melyekben német nyelv- tanításunk szenved s melyeket különböző mértékben országszerte megérezhetni.

Krebsz Ernő.