Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1900

57

tották tanárnak. Az 1856/7-iki tanévet Becsben töltötte, tanulmányainak kiegészítése czéljából. Azóta megszakítás nélkül a rozsnyói főgymnasiumnak szentelte működését.

Egy évtizeddel fiatalabb korban és rövidebb hivataloskodással vonult nyugalomba Krausz Lajos tanár; csak a Bach- korszak után lépett a főgymn. tantestületébe ; a nagy fizetésből s a tantárgyak sokaságáből neki is kijutott, különösen mikor az első osztály két évfolyamból állott (novitius és veteranus). Mint előbb említett kartársa ő is lelkészi pályára készült s a tanári hivatal mellett a kisegítő lelkészi tisztet viselte. Mint tanár ritka kedvességben és szeretetben részesült a tanítványok részéről, kiknek lelkiismeretes vezetése, irányítása életének főfeladatát képezte. Mint kartárs idősebb és fiatalabb kartársaitól egyformán becsültetett s mint jókedélyű elbeszélő a kar felderítéséhez s összetartásához jótékonyan tudott hatni; mint egyházi szónok ritka elismerésben részesült s dr. Pelech igazgató elhalálozásától az új vallástanár megválasztatásáig számos alkalommal mint a tanárikar kedves szónoka, egyházi hazafias és alkalmi beszédeivel vígasztalt, lelkesített, nevelt és gyönyörködtetett.

Egyetlen leánya gyermekkorában elhalálozván, kedves neje figyelmes gondozása mellett élvezi helyreállott egészsége mellett a jól megérdemlett nyugalmat. így legyen sokáig!

Életrajza főbb adatai a következők :

Krausz Károly Lajos, szül: Rozsnyón az 1839. évi aug. 22-én. Az elemi és gymnasialis tanulmányait szülővárosában végezte; a bölcsészeti és theologiai tanfolyamot Eperjesen hallgatta ; 1859-ben a papi vizsgát tette le; azután több helyen nevelősködött, míg 1862-ben aug. havában Püspöky Dániel elhalálozásával megürült tanári székre kapott meghívást, melyen nyugalomba vonulásáig buzgalommal működött; 1863-tól egyúttal a rozsnyói egyház kisegítő lelkésze volt.

Csak most veszem észre, mily nehéz búcsúszómat befejezni, hiszen mikor 23 évvel ezelőtt Rozsnyóra választottak tanárnak, én voltam a legfiatalabb s a nyugdíjazott kartársak távoztával én lettem a legöregebb.

Polónyi Károly nem mint két előbb említett társa, koránál vagy szolgálati éveinél fogva, hanem kedvezőtlen egészségi viszonyai miatt kérte nyugdíjaztatását. — Az egykor erőteljes, edzett fiatalember tanári pályája első éveiben gyomorbajt kapott, a mely csak az ő általa megtartott lemondással s pedans vigyá