Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1899
I. A római ünnepi játékok. A rómaiak vallása eredetileg az ész vallása volt. Istentiszteletben részesítették a természeti erőket, a melyeknek fölöttük való uralmát érezték. Hogy kedvűkben járjanak, hogy jóakaratukat biztosítsák, ezt az ősi hagyomány útján reájuk szállott istentiszteleti kötelmek pontos teljesítésével vélték elérhetni. Minthogy azonban vallásuk hitágazatokat és erkölcsi elveket nem tartalmazott, nem csoda, hogy folytonos változásnak volt alávetve s hogy más népek kultusza — különösen a görögöké — honosodott meg Rómában. Saját isteneiknek a tulajdonságait reáruházták az idegen istenekre, egyes isteneket azonosítottak sajátjaikkal, új isteneket és istennőket vettek át azoknak kultuszával együtt, sokszor pedig csak latin nevet adtak az új istennek. Úgy, hogy körülbelül a II. pún háború idejéig a régi római istenségekkel lassankint az egész görög isten-hitrendszer összeolvadt. A rómaiak istentisztelete imádságból, áldozatokból és ünnepi játékokból állott. Ez ünnepi játékok szorosan összefüggtek az isten- tisztelettel. Igaz, hogy nem minden isten tiszteletére rendezett ünnepen folytak azok a játékok, melyek a nép szórakoztatására szolgáltak, de már magában a, vallásos szertartásban annyi külsőség rejlett, hogy minden egyes üp nép egyúttal látványossággá is vált. S hogy ez így voht, mutatja ama körülmény is, hogy minél jobban sülyedt Róma azon a lejtőn, mely az erkölcstelenség örvényébe s így a bukás szélére vezefte, annál több vallásos szertartást vett äťmás nemzetektől, annál több ünnepet rendezett, hogy így a népnek lehetőleg í*
