Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1898

9

„A királynénak minden nap első hozzám intézett kérdése az volt: hogy van Deák Ferencz ?“

Majd így folytatja:

— Január 29-ikén reggel 9 órakor a gyengélkedő Valéria főherczegnő látogatására mentem, akit Felséges anyja ölében találtam.

— Valéria — mondá a királyné — ebben a pillanatban közlik velem azt a szomorú hírt, hogy Deák Ferencz meghalt! Úgy van-e?

— Igen — Felséges asszony — válaszolá Valéria — úgy van. Deák Ferencz tegnap este meghalt, gyászunkat a lapok már mind hirdetik. A királyné szemében köny rezgett s megcsókolta gyermekét, az országos gyász első hírnökét.

Majd január 31-dikén elzarándokolt a legelső magyar hölgy a magyar tudományos Akadémia előcsarnokába, hogy a legbölcsebb magyar ember ravatalát sajátkezűleg megkoszorúzza és térdre borúivá néma csendben imádkozzék lelke üdvéért. Ugyanezt tette „legjobb barátja,“ Andrássy Gyula grófnak ravatalánál is.

Ezutáni élete a gyászé, a bánaté volt, 1889 január 30-dikán Rudolf fia halálakor a nőt és anyát érhető legnagyobb csapás a szívét összezúzta. Oh ! Mily nehéz feladat, mily szent kötelesség várakozott reája! És ennek is megfelelt. Megható tanúságot tett