Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1897

I.

Bod Péter „Historia Himgarorum Ecelesia- stika“ ezinn'í munkája í. könyvének latinsága.

Egy élő nyelv szókincse folytonosan változik. Eme változás nem egyéb, mint részint már meglévő szavaknak kiküszöbölése, részint más jelentéssel való ellátása, részint új szavak képzése. A classicus latinság szókincse sein volt elegendő a közép- és újkorban felmerülő új fogalmaknak a jelzésére, hanem az a mondott változásnak megfelelőleg módosult. így merült fel annak a szüksége, hogy a közép- és újkori latinság szókincsét feldolgozzák. A Du Cange-féle szótár a legkiválóbb az e nemű munkák között, de — sajnos - ebben sem találjuk meg a magyarországi anyagot.

Nálunk Finály Henrik volt az első, a ki sürgette a régi latin okmányokban található latin szóknak és kifejezéseknek összegyűjtését és megfejtését, hogy azok a végenyészettől meg legyenek mentve s azokat a mai nemzedék is érthesse. Ez eszmét Bartal Antal karolta fel, ki hozzá is fogott nemsokára az anyag összeállításához és feldolgozásához. Ugyancsak öt bízta meg az Akadémia ilynemű szótár elkészítésével, mely hivatva lesz nemcsak a nyelvtudománynak, hanem a magyar históriának is becses szolgálatot tenni.

Eme szótár anyagának bővítéséhez kívánt járulni jelen értekezésem is, melynek az a czélja, hogy Bőd