Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896
7 A keresztény római lazán összetartó és akkoriban épen nem har- ezias német nemzet Madarász Henrik és Nagy Ottó császárral az élén fokozatosan ismét liarcziassá lett, várakat épített, sikerrel védekezett a betörő magyarok ellen, sőt két Ízben döntő nagyszabású ütközetben meg is verte őket. Azon államférfiú, ki az így keletkezett helyzet veszélyes voltát felismerte, Géza fejedelem a nemzeti szellem olyatán átalakítását törekedett keresztül vinni, mely megalkudott a nyugoti keresztény műveltséggel és az ős nemzeti vallást, a nemzet létéért feláldozta. E feláldozás vér nélkül meg nem történhetett, az ország két pártra szakadt, melyek egyike az ős nemzeti vallás védelmében kész volt elpusztulni, másika pedig a nemzet érdekében az ős vallást feltudta áldozni. Ezzel mutatta meg a magyar nemzet, hogy a saját létalapját féltudta ismerni és az új alapon kitudta heverni azon rázkódtatásokat, melyek a kereszténység elfogadásával szükségképen együtt jártak. De magyar maradt az állam az új keresztény vallás mellett is, bár társul szegődött hozzá számos új intézmény. Már Szt.-István újításaival vége szakadt a fejedelemségnek és helyébe áll a királyság; a törzs-szervezet helyébe az államtanács, a keleti nomád intézmények helyébe, a nyugoti hűbér állam majd valamennyi intézménye és a régi harczias pogány szellem helyébe a bé- külékeny, magasabb keresztény művelődés. Akár államférfiúi messzelá- tás, akár szerencsés véletlen volt azonban azon körülmény, hogy Szt.- István király az egyházi birtokok legfőbb kegyúri jogait a maga számára tartotta fenn, valamint a püspökök kinevezési jogát is, bizonyos az, hogy még a római pápai szentszékkel szemben is fentartott eme jogok csaknem úgy biztosították a magyar nemzeti állam függetlenségét és egyéni kifejlődését, mint a későbbi úgynevezett gallikán egyház Franciaországét. Még így sem lehetett elkerülni azt, hogy néhányszor e római pápaság a nemzeti állam rovására ne terjeszkedjék. Imre és még inkább II. Endre korában rendelkezett oly befolyással 111. Ince pápa, minőre Szt.-Lászlóval szemben nem volt képes még egy VII. Gergely sem. Nagy volt még a pápa befolyás, sőt határozott túlsúlyban a nemzet önrendelkezési jogával szemben akkor, mikor Róbert Károly személyében az Anjou i házat emelte Magyarország trónjára. Bármennyire rosszaljuk a Ghák-ok, Omodék, Bre- biri-ek, Német-újváriak villongását, ők voltak azon időkben azok, kik — igaz saját főúri hatalmukat védve — szembe mertek szállni az idegen trónkövetelőkkel és megmentették a nemzet jogait. A nemzeti állam szempontjából a nagy főúri befolyás ezúttal csak előnyös volt. Félévezred leforgása alatt a nemzeti állam a kereszténységgel teljesen összeforrt, sőt Mátyás király korában a mindenható állami hatalom még az egyháznak legmagasabb méltóságviselőjét is börtönbe vetette, midőn az egyházi és állami érdek egymással szembe került. Mátyás király halálával a nemzeti királyság eszméje is erős csorbát