Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1896
12 hetetlen terveket, a magyar részről a kétségbeesés ténye volt; de másrészről ugyancsak a tényeknek elhibázott felfogásából származott a megtorlás azon módja, mely lábbal taposta a magyar közjog külső formáit is, gúnynyal helyezte kilátásba azt, hogy a magyar államiság kíméletre többé nem számíthat. Ezen nem épen mélységes államférfiúi tapintatosság okozta a Thöküly- féle szabadságharczot, majd a nagy 16-éves török háborút. Nagy szerencséje Magyarországnak, hogy Ausztria nem a saját erejéből győzött: Budát nem a Habsburg-liáz foglalta vissza, hanem Európa; még nagyobb szerencse, hogy ügy Erdély, mint Magyarország az idők jelét gyorsan megértették és csatlakozásával és az aranybulla 31. pontjában foglalt jogairól való lemondással jogot formáltak maguknak a győztes Ausztria nagylelkűségére. A török teljes győzelmével sem lett volna elveszve Magyarország ; Erdély valószínűleg török pasasággá lesz, a korábbi királyi Magyarország nehány végvár kivételével Thököly alatt királyság a török fővéduöksége alatt; Ausztria mint nagyhatalom eltűnik a föld színéről. Bécs pedig Buda sorsára jut. Az európai keresztény eiősebb tömörülése árán legyőzött törökség tán kedvezőbb kibontakozási viszonyokat nyújtott volna Magyarországnak, mint Ausztria szerencséje. Ausztria igen hamar megfeledkezett arról, hogy Magyarországot Európa szabadította fel tulajdonképen: az európai diadal gyümölcsét úgy akarta a maga számára biztosítani, hogy Magyarországot önálló nemzeti állami jellegétől megakarta fosztani teljesen és pedig nem lassan-lassan, hanem egyszerre. A Kollonics-féle erőszakos beolvasztási kísérletek okozzák II. Rákóczy Ferencz kurucz háborúját, ki erélylyel, sok belátással és önmérséklettel, de csekély szerencsével küzdött a beolvasztási politika, ellen. Ha nem sikerült is Rákóczinak mindaz, a mit tervezett: nemzetét örök hálára kötelezte maga iránt az utolsó nemzeti fejedelem, mert másfélszáz esztendőn belől a beolvasztási politika erőszakkal fellépni nem igen tudott. Másrészt azonban ezen majdnem 10 éves nemzeti háborúval annyira kimerült az ország, hogy a nemzeti jelleg csorbítására czélzó törekvések iránti érzékenysége meglehetősen csökkent: nem nagy munkájába került III. Károly kormányának olyan intézményeket teremteni, melyekkel a nemzeti különállás külső formáit fentartva az országot pénzügyileg, hadügyileg és a külügyeket véve teljesen egyesítette az örökös tartományokkal. A Mária Terézia korabeli lovagias felbuzdulásnak legalább meg volt az a haszna, hogy Magyarország irányában személyes jóindulattal viseltetett: Magyarorszáot őszintén boldogítani akarta, de természetesen a maga módja szerint. Asszony létére más módokat választott azon czél elérésére, melynek megvalósulását vérrel és vassal elődei hiába kísérlettek meg. Az elnemzetietlenitést társadalmi úton kísérletté meg: a magyar főurak
