Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895

199

el megóvni őket a felületességtől, de igenis oktatta őket, a korrekt, pontos kötelességteljesitésre, mely mindig megjutalmaz, ka egyébbel nem, azzal, hogy megszokják a munkát, mely minden botlástól megóvja őket.

Mint az egyetemes, de kivált a magyarok történelme tanárának ezer alkalma nyílott, tanítványait magyaros gondolkodásra, a magyar haza szeretetére nevelni, oktatni. És ő ezen alkalmakat soha semmi körülmények között sem mulasztotta volna el. Bármely nemzet történetéről volt szó, beszélt legyen akár legkedvesebb tárgyáról a franczia forradalomról, avagy a lengyel szabadságharczról, akár az angol nemzet történetéről : mindig vissza-visszatért édes hazánk szomorú korszakaira, melyekben a magyar mint teljesen elnyomott, eltiprott nemzet, a vállaira nehezedett súlyos terhek s a lábaira rakott békók alatt keservesen nyögött. És ekkor lelkes szavai oly lelkesedést keltettek, érettebb tanítványai felbuzdult kebelében, hogy ha a fegyelem megengedte volna, „vitam et sanguinem“-et kiáltottak volna. De ha a tanterem négy fala között nem tehették is azt, annál inkább kinyilatkoztatták tiszteletüket, szeretetüket és ragaszkodásukat a minden izében magyar érzelmű kedves tanárjuk iránt.

De ő nemcsak tanítványai kebelébe igyekezett csepegtetni és plántálni a magyarság nemes eszméit: lelkesítő szavait hangoztatta az iskola négy falain kívül is mindenütt ott a hol erre alkalma nyílott és olyan időben, a mikor a protestantismus és a magyarság elnyomására vállvetett erővel törekedtek elleneink. És a hol azt szóval nem tehette, ragyogó tollával tette papirosra azon hazafias, lelkesítő gondolatokat és eszméket, melyek az ő teremtő agyában megszülemlettek.

„Szatócs“-ot nem fogja feledni a pánszláv liga soha, de sohasem! „A pánszlávismus csehszláv hősei Lőcsén“ czimü czikksorozatban foglalt eszmék és hangos szavak méltán megfélemlítették a magyar haza elleneseit, mert ezek oly hangon, oly nyomatókkal voltak elmondva, hogy azt kevésbé venni, vagy éppen fölöttük napi rendre térni nem lehetett. Ezen idő óta mint legelkeseredettebb ellenségüket ismerték őt a pán- szlávok. S hogy ezt még jobban kiérdemelje, a Kollár János pesti lutheránus tót nap hires munkájának a: „Slawy Dcéra“ ismertetésével s ennek kellő magyarázatával elérte czélját. Nevezetes azon czikksorozata is, melyben a nagyrőczei iskola üzelmeit leplezi le s indokolásul szolgál a tiszai kerület azon dekrétumára, melylyel a rőczei tót gymnasiumot bezáratta s védelmül azon vádak ellen, melyeket különösen Czékus István püspök ellen hangoztattak a pánszlávok.

De nem fogják Kramarcsikot elfelejteni saját ezerekre menő tanítványai sem, kik oly szívesen látták még a 80 éves aggot is a kathedrán, mert habár mindig szigorú mértékkel mért is, de igazságos volt mindegyikkel szemben.

Nem fogják őt, mint ékes tollú és szép szavú kerületi jegyzőt sem elfelejteni a tiszakerületi gyűlések valamint az egyetemes gyűlések tagjai sem.