Állam. segélyezett evangélikus kerületi főgymnasium, Rozsnyó, 1895
200 Nem fogják őt elfelejteni kartársai, kiket bizalmára méltatott, kiket szeretett s ezek viszont őt mint kollégájokat tisztelték s becsülték. Emléke élni fog mint szókimondó, igazságot kedvelő városi képviselőnek a képviselők között, hol az egyes ülésekben mindenkivel szemben kimondotta mi szivén feküdt. Sajnáljuk mindnyájan, kik ismertük őt mint jószivü embert, kit 83 éves aggkora daczára szívesen láttak minden társas körben, mert szellemének ruganyosságát mindvégig megtartotta. Élte végső éveiben is élénk, derült szemek, érczes hang, gyors felfogás és erős judicium jellemezték őt. Elkísértük őt utolsó útjára s sirja felett a tanárkar részéről Oravecz Mihály igazgató Isten hozzádot mondott neki, a jubiláns tanárnak, a ragyogó tollú Írónak, a puritán jellemnek és lelkes hazafinak. Nyugodjék békével! Rövid életrajzát a következőkben adjirk: O-Lesznán, Szepesmegyóben született 1818. évi márczius hó 6-án. Atyja értelmes tanító volt, kit azonban már négy éves korában elvesztett. Ekkor anyjával Iglóra jött lakni nagyszüleihez s itt kezdte meg iskoláit is. Az első évi grammatikai osztály végezte után azonban Rozsnyóra jött s két évig tanult itt az akkoriban hires Farkas András vezetése alatt álló iskolában. Innen Késmárkra, majd egy év múlva Liptó-Sz.-Miklósra ment a tót nyelv elsajátítása végett. 1827-től az eperjesi kollégiumnak lett tanulója, ott végezte a rhetorikát, philosophiát, jogot és theologiát. Az eperjesi iskolának is hires tanárai voltak azon időben : Krajzell András és Greguss Mihály. Ez a két jeles tanár gyakorolt legnagyobb hatást a fiatal Kramarcsikra, kinek éles felfogása és kritikai tehetsége már akkor is nagy mértékben nyilvánult. Szerette a klasszikusokat, gyakorolta magát a latin verselésben s oly ügyességre tett szert, hogy ebben senki sem birta őt utolérni. Pedig akkor sok jeles tanulója volt az eperjesi kollégiumnak, ezek között Pulszky Eerencz és Henselmann Imre Kramarcsik pályatársai, kihez szorosabb baráti viszony is kötötte őket. A klasszikái irodalom művelésén kivül ezen triumvir vezetése mellett egy úgynevezett német társaságot alakítottak, melynek czélja az volt, hogy olvasás, dolgozatok készítése és bírálata által a német nyelvben és irodalomban tovább képezzék magokat. Mint jeles készültségit papjelölt volt ismeretes és kedvelt ifjú tanárai és ismerősei előtt s ezen jó hírének köszönhette, hogy 1835-ben, alig 22 éves korában Rozsnyóra hitták meg őt, előbb helyettes, majd egy év múlva rendes tanárnak. 1842-ben Németországba ment, hogy az ottani intézetek belszervezetével megismerkedjék. Bejárta Drezda, Lipcse, Stuttgart és Berlin jeles intézeteit s gazdag tapasztalatokkal tért haza, melyek úgy a rozsnyói iskola, mint a többi prot. intézetek tanrendszerére átalakító hatással voltak. — 1848-ban a már akkor jóhirü tanárt a miskolczi gymnasiumba hitták meg igazgatónak, ő azonban fizetésének javítása után Rozsnyón maradt. — 1814—84. bold. Pelech János igazgató elhalálozása után ő lett a gymnasium igazgatója s ő vitte keresztül az uj középiskolai
